Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
XIII. Leó körlevele az összes fejedelmek- és népekhez. Fordította dr. Rada István
358 áll. Nincs okotok feltételezni, hogy akár mi, akár utódaink ezért valamit el fogunk venni jogaitokból, a pátriárkái kiváltságokból vagy bármely egyház szertartásos szokásaiból. Mert az apostoli szék mindig úgy szokott, s a jövőben is úgy fog eljárni, hogy a jog és méltányosság szerint bőséges engedményeket ad minden nép sajátságainak és szokásainak. A velünk való egység helyreállításából pedig a ti egyházaitok méltósága és tisztelete az Isten segítségével csodálatos módon fog gyarapodni. Halgassa meg tehát kegyesen a ti esdeklésteket: Add, Iloi/i/ az egyházszakadások megszűnjenekJ és: Gyűjtsd össze a szétszórtakat és vezesd vissza a tévelygőket, s egyesítsd őket a te katholikus és apostoli szentegyházaddal,2 hogy így visszatérjetek arra az egy és szent hitre, mely a legrégibb korból reánk és reátok egyaránt átszállott; melyet atyáitok és őseitek sértetlenül megőriztek; melyet erényeik fényével, szellemük nagyságával, tanításaik jelességével versenyezve híressé tettek Atha- náz, Vazul, Nazianzi Gergely, Aranyszájú János, a két Czirill és más nagy férfiak, kiknek dicsősége Keletnek és Nyugotnak egyaránt közös öröksége. Különösen hozzátok legyen szabad e helyen szólnunk, összes szláv nemzetek, melyeknek hírneveit sok történeti emlék hirdeti. Tudjátok, hogy a szlávok közül mily jeles érdemeket szereztek a hitben szent atyáitok, Czirill és Method, akiknek emlékét kellő tisztelettel emelni nehány évvel ezelőtt magunk is iparkodtunk. Az ö erényeik és fáradalmaik szerezték meg a ti nemzetségtekbeli legtöbb népnek a műveltséget és üdvösséget. Azért történt, hogy a szláv országok és a római pápák közt sokáig a legszebb viszony volt. egyrészről a jótétemények, másrészről a leghívebb ragaszkodás tekintetében. És mivel elődeitek nagy részét a szerencsétlen idöviszonyok a római hitvallástól elidegenítették, fontoljátok meg, mily nagy értéke lesz az egységhez való visszatérésnek. Titeket is folyton visszahív az egyház karjaiba, hogy számtalan eszközét nyújtsa nektek az üdvösségnek, jólétnek és nagyságnak. 1 íTocüíjov vá t/Iojj-ol-ol Twv exxXqn&v (sz. Vazul liturgiájában.). 2 Tőbe ZT/.om'ju.ivo'JZ i~’.‘jváyxys, toj; -c~Xav7}asvou<; éroxváyays, xat -ruva- oov -fi áyta aou xaO'OAc/.r] xat d-oűzdXv/.f ’JvxxXipía (u. 0.).
