Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Irodalmi értesítő
340 Ugyanis azt, mit dr. Kazaly Imre, dr. Kiss János, dr. Kereszty Viktor, Szabó J. Elek, dr. Gyürky Ödön különféle helyeken és időben megokolva, mint az egyházi beszéd hibáit adják elő, azokat szerző Panaszok és kifogások szelídebb címe alatt közli; egyik-másik megokolt panaszt kifogásol és «többé- kevésbbé alapos és jogosult kifogásoknak»1 mond. Ellenben saját észleleteit és felfogását az 5-ik fejezetben Komoly hiányok címe alatt adja elő, holott az ö kifogásai is általában az elméleti képzettség hiányának kifolyásai, mint azt alább látni fogjuk. Ez a sajátságos helyzet azután önmagával való ellentmondásba is keveri a szerzőt. A fentebb említett írók ugyanis az elméleti képzettség elégtelenségéből származtatott kifogásaikra ezeket mondja a szerző : «Szinte csiklandoz az a népszerűségre vágyó viszketeg, hogy én most fütyköst fogjak a kezembe s beállva elszárnyalt idők dicsőítőjének, kérlelhetetlenül dorongoljam le mostaui hitszónoklatunkat. Elmondjam, hogy tartalmatlan, üres, nem ér semmit. Azonban kénytelen vagyok kijelenteni, hogy én Brutus hálátlan szerepére nem vállalkozom.»1 2 Ennek elörebocsájtása után, midőn Komoly hiányok címe alatt saját észleleteit közli, így szól: «Sok helyen, még népes városokban is, aránylag ritkán tartanak prédikációt.»3 «Ismerek népes községeket, melyekben vásár napján nem tartanak prédikációt. Hát ahhoz mit szóljunk, hogy bizonyos helyen Mária főbb ünnepein és még első királyunk sz. István napján sincsen ünnepi prédikáció.4 * Köztudomású dolog, fölösleges titkot csinálni belőle, hogy különösen földmívelö községekben igen sok helyen az egész aratási idő alatt nem szokás prédikációt tartani.6 Második nagy hibának tartom, hogy igen szeretjük a kurta beszédeket.6 Harmadik komoly és határozottan megrovandó hibának tartom a sok, mindenféle ürügyek és 1 64. lap. ! 53. lap. 5 64. lap. 4 65. lap. * 65. lap. 6 67. lap.
