Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Babik József: Szent. Szentség
327 Szentély (sanctuarium) a nyelvújításnak hibás képzésű, de már meghonosodott kifejezése, mely hasonló ezekhez: beszély, kedély, erély, segély! Az áh/, ély igéből képez főnevet (akadály, engedély) az említett szók pedig nem igéből vannak képezve. Nagy János így fordítja e szót: szentségrejtek, kegycsarnok, szentség csarnok, szentcsarnok, papicsarnok, szent pitvar, szent hely, szentély. Szentes. Leginkább jámborságot mutató, színeskedö, szenteskedő egyénekről mondják. «Szentesnek mutattiák magokat, de latrok», írja Decsi János közmondásaiban. Ide tartozik még e szó tovább képzett alakja is származékaival: szentesít, -és, -vény. Legfontosabb származéka a szent szónak a szentség kifejezés, mely kettős értelemmel bir, ép úgy, mint maga a gyökérszó. Jelenti ugyanis az élet szentségét, a szent, jámbor, feddhetetlen viselkedést, mint a latin sanctitas vagy sanctimonia. «Megemlekwnek vala holdogsagos zent Ferencznek w nagy zense- gerwh, olvassuk a Virginia-codexben. Némileg megfelelő ennek a szent titok (mysterium) jelentés is: «Aggad a the thesthed- nek ees veerednek zenthsegheet tiztelnewnk» (Winkler-codex). Másodsorban jelenti e szó a latin sacramentum-nak megfelelö- leg azokat az üdveszközöket, melyek által az isteni kegyelem velünk közöltetik. «Vádolom en bwnwmet hegyhaznak hét zent- seget nem tizteltembe», olvassuk a Virginia-codexben. Ily értelemben véve e szót, igen tág tér nyílnék érdekes nyelvtudományi fejtegetésekre a hét szentséget illetőleg, melyeknek azonban egy külön, önálló értekezést fogok szentelni. Továbbképzése e szónak: szentséges (divus, sacrosanctus), mely a szentség legmagasabb fokát, teljességét jelenti, így mondjuk: Szentséges Szűz Mária, «kynek ew zenthseges lelket banathnak thewre althal yaraa» (Winkler-codex). Használatos továbbá cím (augustus) gyanánt is a fölséges, méltóságos, nagyságos stb. megszólításokhoz hasonlóan. A római pápa 0 Szentségét így szokás szólítani: Szentséges Atya! Szentségtelenít: kegyeletes jellegétől, tiszteletre való méltóságától megfoszt valamely szent dolgot, napot vagy helyet. Itt említhetjük meg ez összetételt is: szentségárulás, melylyel az egyházjogtan simonia kifejezését szokták
