Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Babik József: Szent. Szentség
III. A HITTUDOMÁNY MAGYAR NYELVE. SZENT. SZENTSÉG. Midőn édes jó anyánk maga mellé térdepelteivé, a költő szavaival így buzdított bennünket: Kis kacsóid összetéve szépen, Imádkozzál, édes gyermekein ! s angyali türelemmel megtanított a legszebb, legremekebb, isteni imádságra, melyet kezdő szavairól Miatyánknak nevezünk : többek közt e kérés is elröppent ajkunkról: Szenteltessék meg a te neved! Azután nőttünk, mint a virág. Édes anyánk kezébe fogódzva elmentünk az Úr hajlékába, hol keresztény testvéreinkkel találkoztunk. Eleinte csak hallgattuk, majd eltanultuk s később a többiekkel együtt énekeltük azt az egyszerű, de kedves éneket: Szent vagy, Uram, szent vagy, Szenteknél szentebb vagy ... vagy azt a másikat: Ez nagy szentség valóban! és a többit, melyek dallamainak szárnyán odarepült lelkűnknek ájtatos fohásza a Fölséges trónjának zsámolyához, fel a
