Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Babik József: Szent. Szentség
magas mennyországba, hol angyali karok háromszoros «szent» kiáltással üdvözlik az ég és föld örökkévaló Istenét. Alig van vallásos vonatkozású szó, mely gyakrabban fordulna elő beszédünkben, mini a szent kifejezés. Ám miként a gyökérből csemete fejlődik, mely később fává erösbödik s ez számos gallyat hajt: úgy az egyszerű szent szóból is sok különböző kifejezés ágazik széjjel, melyeket tanulságosan és érdekesen iparkodom tisztelt olvasóimnak bemutatni. Vizsgáljuk hát először is a gyökeret, a szent szót! A gazda sokszor csodálkozva szemléli, hogy kertjében új csemete kezd nőni, melynek magvát ö nem ültette el, hanem bizonyosan a szomszéd telekről nyúlt át a fa gyökere az ö udvarába s az hoz új hajtásokat. így vagyunk több, nyelvünkben meggyökeresedett szóval is. Őseink, kik bár pogány, de tisztult, a bálványimádás förtelmeitöl ment vallás hívei voltak, bizonyára nem hozták magukkal Ázsiából a szent szót, hanem átkölcsönözték a kereszténység elfogadása után a latin nyelven — tolmács közvetítésével — prédikáló első hithirdetöktöl, akik a sanctus szót gyakran emlegették. Ennek utánzata a francia saint, a spanyol san, az olasz santo. a szláv nyelvekben különböző módosulásokkal előforduló szvieti, szväti, szvati elnevezés.* Legrégibb s épen azért legbecsesebb nyelvemlékünkben, mely valószínűleg szent István korából származik, a Halotti Beszédben is többször találkozunk e szóval: «Vimagguc szén achsin Máriát, es vimagguc szent Peter urot es vimagguc mend szentucut... Vimaggomuc ez scegin ember lelkiért, húg bírság, nop iutva mend vv scentii es unuttei cuzicun ivó félévi ioch- tatnia ilezie vvt». Hozhatunk fel példát Báthori László pálos- rendű szerzetes bibliafordításából is: «Ne akarjatok ty zentötöket adnya eebeknek». (Jordánszky-codex, 372.) Ez alapszó hittudományi szempontból kétféle jelentéssel bir, amennyiben nyelvünkben ép úgy megfelel a latin sanctus, mint a sacer szónak. Ismeretes nyelvünknek az a különös sajátsága, hogy némelykor egy és ugyanazon kifejezést használ * Eltérők a görög hagios s a német heilig, melyek sejdítésem szerint alighanem rokonok. — 323 — 21*
