Hittudományi Folyóirat 5. (1894)

XIII. Leó körlevele a bibliai tudományok művelése tárgyában

25 bővelkedése, katholikus hitegysége, megingathatatlan szilárdsága, ha­talmas és állandó hitbeli meggyőző ok és isteni küldetésének meg­dönthetien bizonysága I1 Mivel pedig az Egyház isteni és tév- mentes tanítói tekintélye szintén a Szentírás tekintélyén sár-, kallik, ezekből következik, hogy első sorban ennek legalább emberi hitelességét kell begyözni és megvédelmezni, hogy be- | löle mint az őskor leghitelesebb tanúbizonyságából Krisztus | istensége s küldetése, az Egyház hierarchiai szervezete, a Pé­ternek és utódainak adott elsőség nyilván és kétségtelenül kiderüljön. E tekintetben is nagy haszonnal járand, ha az egyházi rend férfiai közül többen felkészülnek, hogy ebben az irányban is harcoljanak a szent hit igazaiért s az ellen­séges támadásokat visszaverjék, felöltvén mindenekelőtt a hit fegyverzetét, melyet az Apostol ajánl1 2 s az ellenség újabb fegyverfogásainak s harcmodorának ismeretében sem lévén járatlanok. Amit szép szavakban említ föl aranyszájú szent János, a papok kötelmeiről Írván: «Roppant igyekezettel kell oda törekedni, hogy Krisztus 'igéje bőven lakozzék bennünk 3 s nemcsak egyféle harcra kell elkészülve lennünk, mivel sok­féle a harc és sokfajta az ellenség: s nem használják vala­mennyien ugyanazokat a fegyvereket s nem is ugyanazon egy módon támadnak ellenünk. E végből szükséges, hogy aki vala­mennyivel harcra kél, valamennyinek fortélyát és mesterke­déseit ismerje, hogy egykép jártas legyen a nyíllövésben, a parittyavetésben, egyként tudjon csapattestet vagy szakaszt ve­zetni, lehessen szükség szerint vezér vagy közkatona, gyalo­gos vagy lovas, épúgy értsen a tengeri csatázáshoz, mint a várostromhoz, mert ha nem ért minden harcmodorhoz, a sá­tán zsoldosaival épen azon a résen fog utat lelni, amely ön­zetlen, s szétragadja az Ur nyáját.»4 Az ellenség cselvetéseit és sok más e nemű támadó fogását már fönt említettük, most megemlékezünk azon védelmi eszközökről is, amelyek a sike­res ellenállásra leginkább alkalmasak. Első az ó-keleti nyel­1 Cone. Vat. SS. III. Cap. III. de fide. 2 Efez. VI. 13. s k. 3 Kol. I. 3, 16. 4 De sacerd. IV. 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom