Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
XIII. Leó körlevele a bibliai tudományok művelése tárgyában
26 vek tanulmányozása s az u. n. kritikai tudomány (szövegbi- rálati tudomány). Mindkét dolog ismerete mai nap kiválóan becsültetvén s dicsértetvén, a papság saját tekintélyét s befolyását sokkal biztosabban fentarthatja, ha a helyi viszonyok s az emberek iránt való tekintetek különfélesége szerint többé- kevésbbé ékeskedik velük; mert a papság mindenkinek mindene kell légyen.1 készen állván mindig, hogy bárkinek számot adhasson arról a reményről, amely ö benne vagyon.3 Szükséges tehát, hogy a Szentírás tanítói, s illik, hogy a többi hittudósok szintén ismerjék azokat a régi nyelveket, melyeken a kánoni könyveket eredetileg megírták a szent írók s nagyon jól teszik az Egyház növendékpapjai, ha szorgalmasan tanulmányozzák, s különösen azok, akik a szent hittanból akadémiai fokok elérésére törekszenek. Arról is gondoskodni kell, hogy minden főiskolán, amint sok helyt eleddig is elisme- merésre méltóan megvolt, tanszékek állíttassanak a régi nyelvek, különösen a sémita nyelvek s a velük járó ismeretek tanítására első sorban azok igényeinek megfelelöleg, akik a szentírási tudományok mívelésére készülnek. Ezek aztán ugyanazon ügy iránti tekintetből szerezzenek bő ismereteket s gyakorlottságot a szentírási kritika tudományában: mert fonák és a vallás ügyét veszélyeztető az az újabban feltalált tan, amelyet a fensöbb kritika nevével akarnak kitüntetni, s amely pusztán ú. n. belső érvekből igyekszik valamely könyv eredetét, teljességét s tekintélyét megítélni. Ennek ellenében nyilvánvaló, hogy történeti kérdésekben, amilyen valamely könyv eredete és épsége, első sorban a történet tanúbizonyságai a döntök, következőleg ezeket kell minél nagyobb szorgalommal felkutatni s elbirálni; azok a belső érvek pedig rendszerint nem bírnak akkora súlylyal, hogy némi felvilágosításon kívül másban is bizonyíthatnának. Ha más eljárást követünk, abból sok baj támad. Mert ebből a vallás ellenségei csak nagyobb bátorságot fognak meríteni arra, hogy a szentkönyvek hitelességét megtámadják s megtépjék; s a 1 2 1 Kor. I. 9, 22. 2 Petr. I. 3, 15.
