Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Dr. Szalay Hubert: Korszerű megjegyzések a szentségek megvonásának kötelezettségéről
253 a legbensöbb egyesülésnek ama köteléke által fejeztetik ki, a melylyel a férfi és nö egymással összekötve vannak s amely nem más, mint maga a házasság. Innen tehát világos, hogy minden a keresztények között létező érvényes házasság magában véve már (in se et per se) szentség és semmi sincs oly messze az igazságtól, mint azon állítás, hogy a szentség csak valami hozzácsatolt dísz vagy kívülről nyert tulajdonság, melyet az emberek akaratából a szerződéstől el lehet választani».1 Amit a nagy pápa e helyen tanít, az olyannyira bizonyos kathotikus tun (doctrina catholica certa), hogy az ellenkező több mint vakmerő vélemény (plus quam sententia temeraria) (Olyant tartani, ami temerarium, csak e szempontból is halálos bűn). Világosan hirdeti e tant VI. Pius is a föntebb idézett levélben: «Hitünk dogmája, hogy az a házassáy, mely Krisztus eljövetele előtt nem volt semmi egyéb, csak feloldhatatlan szerződés, az Krisztus eljövetele után egyike lett (illud evaserit) az evangéliumi törvény hét szentségének Krisztus Urunktól alapítva».1 2 IX. Pius authentikus tanítói hatalmával föntebb említett allocutiójában a polgári házasságról ünnepiesen ekként szól: «... a házasság valóban és tulajdonképen egyike az evangéliumi törvény hét szentségének Krisztustól alapítva, s azért 1 Nam Christus Dominus dignitate sacramenti auxit matrimonium; matrimonium autem est ipse contractus, si modo factus sit iure. Huc accedit, quod ob hanc causam matrimonium est sacramentum, quia est sacrum signum et efficiens gratiam et imaginem referens mysticarum nuptiarum Christi cnm Ecclesia. Istarum autem forma ac figura illo ipso exprimitur summae coniunctionis vinculo, quo vir et mulier inter se colligantur quodque aliud nihil est nisi ipsum matrimonium. Itaque apparet, omne inter Christianos iustum eoniugium in se et per se esse sacramentum, nihil- que magis abhorrere a veritate, quam esse sacramentum decus quoddam adiunctum aut proprietatem illapsam extrinsecus, quae a contractu dis- iungi ac disparari hominum arbitratu queat.» (Encycl. «Arcanum».) 2 «Dogma fidei est ut matrimonium, quod ante adventum Christi nihil aliud erat quam indissolabilis quidam contractus, illud post Christi adventum evaserit unum ex septem legis evangelicae sacramentis a Christo Domino institutum» (ad episc. Motulens.).
