Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
XIII. Leó körlevele a bibliai tudományok művelése tárgyában
19 a szentírási könyveknek ismertetésére, s nehogy a sokféle dologról összehalinozott ismeret a növendékek elméjének inkább terhére, mint hasznára váljék. — Már innen aztán könnyű felemelkedni a Szentirásnak a hittani tudományokban való helyes alkalmazásáig. Ez irányban szükséges tudni, hogy azon sokféle nehézségekhez, amelyekkel a régiek némely iratainak megértése jár. magában a Szentírásban előforduló nehézségek is társulnak. Mert a Szentírás a Szentlélek sugallatából sok olyan dolgot is foglal magában, amelyek az emberi ész erőit s éles látását messze túlszárnyalják, ezek t. i. az isteni titkok és sok más, ami szintén ezekkel jár, amit aztán ott sokkal mélyebb értelmű szavak fejeznek ki, semmint a puszta szó vagy a közönséges írás-értelmezés szabályai szerint mutatni látszanak; azonkívül pedig a hitelvek kifejezése és megvilágítása, a keresztény élet szabályainak ajánlása okából maga az egyes szavak eredeti és betüszerinti értelme is változott idő folytával. Bárha azt sem lehet eltagadni, hogy a Szentírás értelmét itt-ott titokteljes szent homály födi úgy, hogy kalauz nélkül abba senki se hatolhat:1 amit a gondvi- 1 selö Isten a szentatyák egyező véleménye szerint bölcsen rendelt így, azért, hogy az emberek nagyobb igyekezettel, hőbb vágygyal vizsgálják a Szentírást s hogy mélyen elméjükbe véssék ama szent igazságokat, melyek megismerésére nehéz munkával jutottak el; s legföképen azért, hogy megértsék, miszerint Isten a Szentírást az Egyházra bízta, hogy az ö biztos útmutatása és tanítása szerint járjanak el a Szentírást illető olvasmányok- s tanulmányaikban. Mert már szent Irén úgy tanította, hogy ahol Krisztus kegyelmének kincsei vannak, ott kell tanulni az igazságot, s hogy azok, akiknél megvan az apostoli eredet közvetetlensége, a Szentírást minden tévedés veszedelme nélkül magyarázzák;1 2 s az ö, valamint a többi szentatyák egybehangzó tanítása nyomán haladt a vatikáni szent zsinat, amidőn megújította a trienti zsinatnak a Szentírás magyarázatára vonatkozó ama törvényét, melyben a 1 Sz Jerom. ad Paulin, de studio Script, ep. Vili. 4. 2 C. haer. IV, 25, 5. 2*
