Hittudományi Folyóirat 5. (1894)

Dr. Szalay Hubert: Korszerű megjegyzések a szentségek megvonásának kötelezettségéről

252

tettekkel szereznek érvényt s azokat is, kik az államtól felhatalmazást nyervén, oly ügyekben, melyek a házassági kötelék lényegét érintik, ítéletet mernek hozni», (ad episc. Motulens d. 16. Sept. 1788.)

IX. Pius dogmatikus érvényű iratában, a Syllabusban, a házasság szentségére vonatkozó téves tant ily alakban is kárhoztatta : «Semmikép sem fogadható el, hogy Krisztus a házasságot szentségi méltóságra emelte. (Prop. 65.) Nulla ratione ferri potest, Christam evenisse matrimonium ad dignitatem sacramenti.

Megjegyezzük pedig ezen és a következő pontokra nézve hogy a Syllabus oly okmány, melyben a pápa infallibilis ítélete által kárhoztatott tételek foglaltatnak. A tételek a csalhatatlan ítélet szerint a katholikus tanra nézve valamilyen fokban ártalmas tanokat tartalmaznak, ép úgy tehát a contradictorie ellentett tételek az épséges katholikus tant fejezik ki. Ennélfogva a Syllabus minden propositiója, tétele, legalább is vét contra doctrinam catholicam et sanam — tehát a tételek közül katholikus egyet sem védhet és tarthat. (V. ö. Schrader, Comment, de theologia generat, u. 84, és Rinaldi jeles müvében, II valore del Sillabo, Roma 1888.)

9. Trilemmánk harmadik tagja az, hogy a polgári házasság védője végül azt állíthatja még, hogy a házasság szentsége a házassági szerződéssel nem teljesen egy és ugyanazon dolog, hanem hogy a szentség csak járulékos, a szerződéshez hozzáadott valami, s ennélfogva egymástól elválasztható két dolog. Ép ez is a polgári házasság alapelve, t. i. reális különbséget tesz a házassági szerződés és a szentség között s a szentség jellegét valami járuléknak tekinti. Ez ismét az egyház tanítása ellen van. Mit tanít ezzel szemben a katholikus egyház ?

Olvassuk csak XIII. Leó «Arcanum» kezdetű encyclikájá- nak e szavait: «Mert Krisztus Urunk szentségi méltóságra emelte a házasságot; házasság pedig maga a szerződés, ha az jogérvényesen köttetett. Ehhez járul, hogy a házasság amiatt szentség, mivel szent jel, amely mind malasztot nyújt, mind pedig Krisztusnak az Egyházzal való titokzatos egyesülését, frigyét jelképezi. Eme titokzatos frigynek minősége pedig épen