Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Dr. Szalay Hubert: Korszerű megjegyzések a szentségek megvonásának kötelezettségéről
251 8. Avagy talán tagadja a polgári házasság védője a házasság szentségi jellegét, amint csakugyan a polgári házasság alapelvei szerint is a házasság nem más, csak polgári jogviszony. Ámde, hogy legenyhébben szóljunk, ez ismét nyílt megsértése a lelkiismereti szabadságnak, mert a katholikus hitelv ellenére nem ismertetik el szentségnek az, ami pedig valóban szentség. Már pedig, ha a polgári házasság védője nem ismeri el szentségnek azt. ami szentség, ezáltal magát az egyházból kiközösítette, mert a Krisztustól adott és az egyháztól a trienti szent zsinaton ünnepiesen kimondott hitelv, dogma elten állít valamit. A sz. zsinat így szól: «Ha valaki azt mondja, hogy a házasság nem igazán és tulajdonképen egyike az evangéliumi törvény hét szentségének és Krisztus Urunk által van alapítva, hanem az emberek találmánya s hogy malasztot nem nyújt, az egyházból ki legyen közösítve».1 Aki tehát a polgári házasságot védi, vagy kifejezett szavakkal fogja védése közben e kárhoztatott tant hirdetni, s ezzel ipso facto kiátkozás és eretnekség alá eseti, vagy ha nem is ellentmondó állításai folytán jön ellenkezésbe az egyházi tannal, de mégis tényleg fogja a kárhoztatott tant pártolni, s hitében hajótörést szenved s szeplőtlen, katholikus hittel már csak e szempontból sem bírhat; ha pedig szavaival érvényt tud szerezni e téves felfogásnak, a polgári házasság intézményének, akkor az ilyen egyházi átok alá esik a trienti zsinat 24. ülésének 12-ik kánonjából1 2 kifolyólag, amit VI. Pius maga is így értelmezett, mondván: «Mindazok átok alá esnek, kik tagadják, hogy a házassági ügyek az egyház elé tartoznak. Mely kánon (a trienti zsinat most említett kánonjára céloz a pápa) nemcsak azokat érti, kik azt tanítják, hogy a házassági ügyekben az állam az illetékes, hanem azokat is, kik e tannak 1 Si quis dixerit, matrimonium non esse vere et proprie unum ex septem legis evangelicae Sacramentis a Christo Domino institutum, sed ab homine inventum, neque gratiam conferre, anathema sit.» (Can. 1, sess. 24.) 2 «Si quis dixerit causas matrimoniales non spectare ad iudices ecclesiasticos, anathema sit» (Can. 12, sess. 24.), e kánont alábh bővebben vizsgáljuk.
