Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Hölszky Károly: A hexaëmeron és az ember alkotásáról szóló szentírási részletek magyarázata
221 sítésére vonatkozik, mert az ac deinde az utána következő mondatrészeket mind az előbbi állítmányhoz (creavit) és módhatározáshoz csatolja (omnipotenti virtute). A Szentírás hamis értelmezői lennénk, ha ott, hol a szószerinti értemény mellőzésére semmi okunk sincs, azt minden teketória nélkül elvetnök. Már pedig ilyen helyek azok is, melyeket tételünk mellett felhozhatunk : Formavit Dem hominem de limo terrae et inspiravit in faciem eius spiraculum vitae et factus est homo in animam viventem. (Gen. 2., 7.) Sőt tételünk érteményét a Szentírás más szavaival még ki is bővíthetjük: Tulit (se. Deus) unam de costis eius (visi) et aedificavit eam in mulierem (Gen. 2., 21.). Tehát nemcsak a férfi, hanem a nő is Isten közvetetlen teremtő erejének eredménye. Az egyházatyák természetesen egyhangúlag ezen véleményt vallják, ha mindjárt mellékesebb körülményekben egymástól el is térnek, mint pl. azok, kik a teremtésnél az angyalok szolgálatának igénybevételét tartják valószínűnek. A legtöbb népek mytho- logiái is mellettünk szólnak, sőt Donant d’Oredle a harmincas évek elején TJj-Seeland és Tonga szigetein felfödözte az asszony teremtésének (az oldalcsontról való) hagyományát, melyet a bibliai jelentéssel tökéletesen egyezőnek talál. Tételünkkel ellenkezik egy felkapott elmélet, melyet már geológiai tények cáfoltak meg, mielőtt ez elmélet egyetlenegy komoly érvet hozhatott volna fel maga mellett, az úgynevezett darwinismus. Igaz, hogy a majom teste is bizonyos értelemben csak föld, — limus terrae — amilyen érteményben az egyház szavai hangzanak hamvazó szerdán: «Memento homo, quia pulvis es .. . etc.», de mégis, miért kellene a teremtő erő beavatkozásával is elfogadnunk oly elméletet, mely a Szentírás világos szövege ellen van, melynek érve nincs és melyet a komoly tudomány cáfol. Pfaff-nak Die Theorie Darwins und die Thatsachen der Geologie, Frankfurtban 1876-ban megjelent müve után a darwinismus már nem is elmélet, hanem csak tudományos játék, ingerkedés. Pfaff ugyanis kimutatta nevezett müvében, hogy ama folytonos egymásból való fejlődés, mely által a magasabb rendű állatok fokozatosan fejlődtek volna az alacsonyabb rendüekböl, nyíltan ellenkezik
