Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Hölszky Károly: A hexaëmeron és az ember alkotásáról szóló szentírási részletek magyarázata
222 a földisme megfigyeléseivel, melyek a fejlődés elméletét nemcsak nem igazolják, hanem fenekestül felforgatják. Nem találjuk meg itt a fajok között megkívántaié közepes, átmeneti fajok lépcsőit, melyeken át egyik faj a másikba fejlődhetett volna. Joggal mondhatja tehát Hummel: Darwins Hypothese verlangt, dass der Affe sich herausentwickle zum Menschen; die Wirklichkeit aber lehrt, dass je mehr der Affe sich entwickelt, er auch um so mehr Affe wird. Das ist schlagend! Még olyanok is találkoznak a kinyilatkoztatás ellenei között, kik az ember (mint általában minden dolog) keletkezését az elemek és parányok, szóval az anyag véletlen ösz- szecsoportosulásának tudják be, avagy az úgynevezett autogeniával ütik el a dolgot. Ily elmeháborító hypothesist tekintve a teremtményekből nyilatkozó végtelen rendező Értelmet hamisnak kellene mondanunk még akkor is, ha megengedhetnek, hogy Homeros müveinek oly gyönyörű gondolatokat tartalmazó hatméretüi az összezavart görög alphabetum hirtelen kilökése által keletkeztek, mert e költemények a semmiségbe vesznek, ha a világegyetem, különösen annak koronája, a remek emberi alkotmánynyal hasonlítjuk össze. E botor állítás még a tudományosság köpenyébe sem burkolódzhatik, csak vakon tapogatódzik a hitetlenség éjében. c) A harmadik tétel az emberi nemnek egy emberpártól való leszármazását tanítja, vagyis azt állítja, hogy Isten egyetlenegy emberpárt teremtett. Ez állítást hittani ténynek nevezzük (factum dogmaticum), melyet tagadni nem lehet a nélkül, hogy egy dogmát, az eredeti bűnről szólót, el ne vessünk, melyet pedig a trienti sz. zsinat egy egész ülése (az •ötödik) véd. Kettős tévely ellenkezik az igazsággal, az egyik az, mely fölteszi, hogy a bibliai első ember előtt emberek már léteztek, a másik azt vitatja, hogy legalább Ádámmal együtt léteztek emberek, kik azonban nem származtak tőle, hanem úgy teremtettek vagy keletkeztek, mint Ádám is. Az első tévely neve ■praeadamitisrnus, a másiké coadamitismus. Nyilvánvaló, hogy a praeadamitismus a coadamitismus megdöntésével önként omlik szét, hacsak azt nem állítanák
