Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Hölszky Károly: A hexaëmeron és az ember alkotásáról szóló szentírási részletek magyarázata
214 ben mondottunk, hozzátéve még azt, hogy Mózestől igen helyes eljárás volt Isten beszéltetése, mert ez a gyarló zsidó nép előtt az Isten fenhatóságát és az általánosan bálványozott teremtmény alárendelt voltát jobban szemlélteti. Végül megemlítjük azt, hogy az állatvilág fokozatos fellépése a tudomány kutatásai szerint is roppant nagy idökort vett igénybe, mely tényt Mózes, ha másként nem jelezheti, legalább úgy érteti meg velünk, hogy ez időközt két napra osztja. A fauna teremtése tehát egy és ugyanazon isteni mindenható akarat müve, melyet Mózes két napra tesz, s hogy vele két napot töltsön ki, kétszer szólaltatja meg a Teremtöt, az első napra tevén egészen természetszerűen a fauna kevésbbé kifejlett tökéletlenebb felét, a másodikra pedig a tökéletesebbet. Jusson eszünkbe még az is, hogy a teremtési parancsszó nem zárja magába a teremtendők rögtöni keletkezését, hanem egy részüknek rögtöni tényleges (actualis), másrészöknek képességi (potentialis, virtuális) teremtését. Ily kiegyenlítés után sem Isten minden- hatósága sem a tudomány tekintélye sérelmet nem szenved és Mózestől is elhárítjuk a súlyos felelősség terhét. Ezek után már a "^3 kol-, (omnis) kitételen sem fogunk T fennakadni, mert egyáltalán nem kell a teremtésben az összes osztályok, fajok, és egyedek keletkezését egy időpontra tennünk. Ami a fejlődésben való egymásutánt illeti, mint már említettük. a teremtésnél nem kell ahhoz szigorúan ragaszkodnunk, sőt ahol ez lehetetlen, ott nem is szabad. Az isteni elme mindent öröktől fogva teremt in potentia, de a tényleges lét csak akkor lép fel, midőn létének föltételei már szintén tényleg jelen vannak. Ha tehát valaki váltig azt vitatná, hogy a pántlikás giliszta (taemia solium) csak a sertés és az ember fellépte után jelent meg, minthogy léte e két szervezet léte nélkül lehetetlen; vagy, hogy egyes állatok bel- és külférgei bármily alacsony fokunk is, csak azon állatok fellépte után nyerhettek létet, melyeken élösködnek, ily állítással szemben, mely magában véve nagyon természetes, hallgatagon maradhatunk és az ellenkezőt vitatnunk nem szabad, még pedig
