Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Dr. Vajó József: A vallási és erkölcsi eszmék fejlődése
174 amint ö önmagában van. Keresték az istenséget a természetben s természetesen nekik is a nap tűnt fel leginkább a min- denségben; ez uralja a természetet, ezt hozhatták legközelebbi viszonyba azon istenséggel, mely eszök előtt volt. Az ész által fölvett Istent láthatatlannak gondolták és nevezték az egi- ptomiak; ez a láthatatlan istenség megmutatta magát a természetnek rendesen a nap által. A legfőbb lény hozott létre mindent, a nap is befolyással bir a dolgok létezésére. Ök még azt is meg akarták ismerni, miképen hozta létre a legfőbb lény a világot. Az ember a természetben más létrehozási módot nem ismert, mint amelyben mindig egy cselekvő és egy szenvedő alap működik közre. Ezt a létrehozási módot tulajdonította a legfőbb lénynek is. De esze ezen lényről azt mondta, hogy csak egy lehet és örökkévaló. Ha tehát a természetben tapasztalt létrehozási módot mégis neki akarta tulajdonítani. nem maradt egyéb hátra, mint hogy felvegye, miszerint a legfőbb lényben mind a két alap benne van s azt fi-nönek képzelje. Ez a fi-nő istenség önmagával létrehozta, nemzette a másodikat, s aztán ezzel nemzi a harmadikat, mely harmadik lény a legtöbb esetben maga a fejlődő természet. Ebből láthatjuk, miszerint az egiptomi háromságokra az ész igen egyszerű módon jutott. Eszök ismerni akarta a min- denség alkotóját úgy, amint az önmagában van. Más létrehozási módot nem ismert, s így ruházta azt rá az istenségre; eszének követelménye azonban össze lett egyeztetve valahogy azzal, amit maga körül tapasztalt. Ugyanezt mondhatjuk a többi pogány háromságokról is és nincs okunk, hogy azokban a Szentháromság magasztos titkának más módon lássuk előképét. Az egiptomiak világ és vallás nézeteit Döllinger a következőkben foglalja össze: «Az ős anyagból, a görögök khaoszá- ból támad egy alap, az első öntudatos mindenható erő: ez az elrejtett, magát még ki nem jelentő isten teremtett testet magának, a napot s így világos istenné lesz, ez mindjárt az anyagból képez egy másik isteni lényt, mely saját lényének visszatükrözése és annak alsóbb rendű ereje (saját anyjával nemz egy fiút). Ez volt a nézet, mely a férfi-nö istenségek
