Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete
122 rad meg ebben az Atya szereteted A szeretet tehát kedveseim,, itt kezdődik, hogy feleslegünkből adjunk a szükölködönek, a megszorultnak, adjunk pedig abból, amiben bővelkedünk és a szükség mérve szerint szabadítsuk meg felebarátunkat ideiglenes .zavarából; ez a szeretet kiindulási pontja. Ha az így született szeretetet az Isten igéjével és a jövő élet reményével táplálod, akkor el fogsz érni a tökéletesség azon fokához,, hogy kész leszesz életedet adni felebarátaidért.1 Jó pásztorok nak azokat mondjuk, kik vérüket ontották és pedig azért mert azt mindnyájukért ontották. Az eretnekek is, ha tévedéseikért valami alkalmatlanságot szenvednek, vértanúi névvel dicsekednek, hogy e köpenybe burkolva annál könnyebben ragadozzanak, mert farkasok. Ha azonban tudni akarjátok, hogy miknek tartsuk az ilyeneket, akkor hallgassátok meg sz. Pál apostolt, a jó pásztort: nem mindenkiről, ki szenvedésre avagy tűzre adja át testét mondható az. hogy vérét ontotta nyájáért, ellenkezőleg, juhai ellen ontotta azt. Ha minden javaimat, így szól, kiosztom a szegények között és átadom testemet úgy. hogy égjek; még eddig az eretnekek is elmennek. Hanem hallgasd csak, hogy mi következik: szeretetem pedig nincs, semmit sem használ. íme meg van a szenvedés, a vérontás, sőt a test égése is, és mégsem használ semmit, mivel hiányzik a szeretet. Add hozzájuk a szeretetet s mindannyian használni fognak; vedd el a szeretetet, s mindannyian semmit sem használnak.2 3. Beszédeinek alakja. Tudva azt, hogy sz. Ágoston, mielőtt az egyház szolgálatába lépett a profán szónoklatnak volt nagyhírű tanára, ki szellemének fényét két világrészben: Afrikában és Európában ragyogtatta, kinek előadásaira a legelőkelőbb ifjúság figyelt, ki tudását a császári udvarnak is bemutatta, természetes, hogy nagyfokú érdeklődéssel kell azon alak iránt viseltetnünk,, 1 Tract. 5. in Joanu. Sermo 50. de verbis dom.
