Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete
123 melybe egyházi beszédeit öltöztette. Reszéd alakjait megvizsgálva azon meggyőződésre jutunk, hogy e tekintetben elérte azon magaslatot, amelyre az emberi szellem egyáltalában képes; és ez abban áll, hogy beszédei a művészet törvényeinek még látszatát is ügyesen elfedik. Beszédei úgy tűnnek fel a vizsgáló szemei előtt, mint egy Isten dicsőségéről való szent elmélkedés nemes gyümölcsei, mint az Isten hatalma és irgalma szemléletében mélyen megrendült szív áhitatos fohászai. Ismeri, használja és alkalmazza is beszédeiben az egyházi beszéd alaktanának törvényeit, de egészen másként, mint azt görög nyelvű egyházi szónokok beszédeiben láttuk és bemutattuk. E különbség helyes bemutatására nézve lássuk egyenként a beszéd alakrészeit. a) A bevezetés. Nazianzi sz. Gergely és aranyszájú sz János soha szem elöl nem tévesztette, mily nagy hatása van a beszédben a helyes bevezetésnek, erre fektetett kiváló súlyt, ezt dolgozza ki nagy szorgalommal, itt érvényesíti saját tudását, itt ragyogtatja elméjének fényét. Sz. Ágoston is el akarja érni a helyes bevezetésnek célját, el is éri, de egészen más módon, egészen más eszközökkel. A bevezetésben nem saját elméje szüleményének pompáját fejti ki és mutatja be, hanem mivel egykor saját szivén jól kitapasztalta, hogy mily hatása van arra az Isten szavának, ennek engedi át a hatás kifejtését; nem emberi művészet által kíván hallgatói előtt tetszetőssé válni. Az Isten szavát domborítja ki tehát bevezetéseiben, maga pedig mintegy ennek hátterébe vonulva, egyszerű, nyugodt hangon kezd beszélni. Ezen általános szabály alól csak ritkán tesz kivételt, akkor is csak nagy ünnepek alkalmával, avagy panegyrikus egyházi beszédekben, melyeknek természete nemcsak megengedi, de meg is kívánja az emelkedettebb, a pathetikus bevezetést. Miért is bevezetéseiben vagy röviden érinti a felolvasott evangéliumi szakaszt, vagy egy korábban tartott beszédében tett ígéretét újítja fel, vagy az egyházi ünnepkörről tesz rövid, de kedves említést, avagy végül a Szentírást, az Isten szavát magasztalja. íme nehány példa az elmondottakra: A tegnapi napon ünnepeltük az Ur
