Hittudományi Folyóirat 5. (1894)
Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete
104 — kedjetek. Mennyi bajjal jár az élet! most nem beszélek a rossz, gonosz, istentelen, buja életről: banem a fáradalmas, a nyomorral telt, a félelem állal gyötört, a kísértések által zaklatott életről; arról az ártatlan életről szólok, amilyennel kétségkívül birt Márta. Ezt az életet figyeljétek meg, erről, mint mondom, sokat elmélkedjetek. A gonosz élet távol volt attól a háztól, sem Mártával, sem Máriával nem volt, s ha valamikor volt is, amint abba az Úr belépett, azonnal sietve elfutott belőle.1 Nehogy az emberek agyrémnek gondolják Lázár feltámasztását, azért a meghalt, feltámadott Lázár is egyike volt azoknak, kik a terített asztalhoz letelepedtek : élt, beszélt, evett, kitűnt az igazság és megszégyenült a zsidók ármánya. Az asztalhoz ült tehát Jézus Lázárral és a többi vendéggel : Lázár húgainak egyike pedig felszolgált az asztal körül. Mária pedig, Lázár másik nővére, egy font drága, tiszta nárdusz kenetet vön és megkené Jézus lábait és hajával törülgeté az ö lábait és a ház megtelék a kenet illatával.1 2 Napkeletről bölcsek jövének, hogy a Szűz szülöttét imádják. E napot üljük ma, e nap fényének emelésére szentelem mai ünnepi beszédemet. E nap, melynek emléke évenkint felújúl előttünk, hajdanta legelőször is öreájuk virradt fel. Ök valának a nemzetek zsengéi, mi a nemzetek népe. Amit nekünk az Apostolok nyelve hirdetett, azt nekik csillag beszélte el, mely az égnek nyelve, és nekünk ugyanazok az apostolok, mint más egek hirdették az Isten dicsőségét. Nagy csoda történt e napon: az, ki a jászolban feküdt, a napkeletről bölcseket vezetett bölcsőjéhez, az istállóban elrej- tettet felismerte az ég; hogy akit az ég felismert, az látható legyen az istállóban . . . Midőn a bölcsek az égi jel tanúsága szerint megszületett kisdedet keresnék s felöle Heródesnél kérdezősködnének, ez igen megijedt. Milyen leszen az ítélő bíró széke, midőn a büszke királyokat megrémítette a csecsemő bölcsője ? 3 1 Tract. 27 in Joann. 2 Tract. 50 in Joann. r' Sermo 30 de Tempore.
