Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Robitsek Ferenc: Sz. Péter római püspökségéről
72 XII. fejezet. A sz. Péter és Pál apostolok között létezett viszony megvilágítására a protestánsok előszeretettel hivatkoznak ama tényre, hogy sz. Pál egy alkalommal erélyesen tiltakozott sz. Péter eljárása ellen, aki Antiochiában, miután hosszabb ideig érintkezett a pogányokból keresztényekké lett hívekkel, hallva azt, hogy Jeruzsálemből több zsidó-keresztény érkezett Antiochidba, kerülte az előbbieket s kizárólag ezeknek társaságában élt a mózesi törvény szigorú betartásával. Sz. Pál ebben helytelen eljárást látott és nem habozott annak sz. Péterrel szemben kifejezést is adni. A protestánsok ebből következtetik, hogy sz. Péter nem állott sz. Pál felett; a katho- likusok meg azt mondják, hogy az antiochiai esemény a szentiratok egyéb tudósításaival szerves összefüggésben sz. Péten primátusát nem gyengíti, hanem erősíti. Alexandriai sz. Kelemen Eusebius feljegyzése szerint azon véleményen volt, hogy nem sz. Péter, hanem egy másik Péter volt az, akit sz. Pál Antiochiában rendreutasított. Sz. Jeromos és Aranyszájú sz. János szintén emlílik sz. Kelemen eme véleményét, azzal a megjegyzéssel, hogy mások is azon vannak, de ők magok, valamint Origenes is, nem fogadták el azt. sz. Ágoston is hozzájuk csatlakozott, csakhogy közte és az említett szentatyák között az a különbség, hogy ezek azt hiszik, hogy sz. Pál felszólalása, illetve kifogásai kölcsönösen és előre megbeszélt terv szerint történtek, míg sz. Ágoston ezt tagadásba veszi. Szerintük úgy történt a dolog, hogy sz. Péter, aki Jeruzsálemben megtartotta a zsidó törvényt, azt Antiochiában, a pogányságból megtért keresztények között nem tartotta meg, de midőn Jeruzsálemből zsidó-keresztények megérkeztének hírét vette, kerülte a pogánv-keresztények társaságát, hogy alkalmat adjon sz. Pálnak, hogy öt ezért megdorgálja, és hogy így a zsidó elemből keresztén vnyé lett hívek kézzelfogható példában lássák elítélve júdaizáló törekvéseiket, amelyekkel a pogányságból megtértekre is kötelezővé akarták tenni az Ó-szövetség szertartásait. Sz. Ágoston azonban tényleg hibáztatja sz. Pétert. A kérdés már most az, ha hibázott, mennyiben hibázott és milyen természetű volt a hibája? Hogy erre megfelelhessünk, a szó
