Hittudományi Folyóirat 4. (1893)

Dr. Robitsek Ferenc: Sz. Péter római püspökségéről

lián forgó törvénynek, az ó-szövetségi szertartásos törvénynek kötelező voltáról tudnunk kell, hogy az az első pünkösdi ünneppel megszűnt, de nem oly értelemben, hogy azt azért vétek nélkül bizonyos ideig, legalább addig, amíg a jobb- nkaratú zsidók meggyőződhettek arról, hogy az ü-szövetség idejét múlta, ne lehetett volna gyakorolnia. Mint minden életerős intézmény, úgy az O-szövetség sem szűnhetett meg hirtelen, múlása lassú volt. «Tisztességes temetés illette meg», mint sz. Ágoston mondja: Krisztussal meghalt az ó-törvény, de nem vétkezett halálosan az, aki akkor még egy ideig megtartotta, különösen akkor, ha attól kellett tartania, hogy annak teljes mellőzésével, aki a zsidókat a kereszténységnek megnyerni hivatva van. botrányt idéz elő, és ezáltal saját működése elé gördít elháríthatatlan akadályt. Az apostoli korban, a szertartásos törvény megtartásával csak az vétkezett volna, aki hitte volna, vagy úgy tett volna, mintha hinné, hogy e törvény kötelező vagy hogy nélküle megigazulni nem lehet. Sz. Péter sem az egyiket, sem a másikat nem hitte, de ha néhány zsidó-keresztény iránt való tekintetből hirtelen szakítva előbbi életmódjával, a mózesi törvényt ismét követte , volna, a sokkal nagyobb számú antioehiai pogány-keresztények köny- nyen arra az ötletre juthattak volna, hogy az ó-törvény megtartása szükséges. Sz. Pál és sz. Péter között tehát a dolog érdemére vonatkozólag, a tant illetőleg nézeteltérés nem volt. Sz. Pál jól tudta, hogy sz. Péter nyerte az első kinyilatkoztatást arra nézve, hogy a keresztényt az ó-törvény nem köti, de hibául rótta fel neki, hogy nem elég óvatos; mert midőn kerüli, hogy megbotránkoztasson néhány zsidót, könnyen megbotránkoztathat annyi pogány-keresztényt, mint ahány akkor Antiochiában élt. Sz. Pétert a jó szándék menti a bűn vádjától és hibája legfeljebb a hitterjesztés taktikájára vonatkozik, de nem érinti sz. Péter hitét és annak bevallását, sőt feltéve, hogy sz. Péter vétkezett pl. meggondolatlanság által, vétke bocsánatos volt. amely ellen azonban a Szentlélek még az apostolokat sem biztosította.

Az egész antioehiai ügy tehát nem hajthatja a protestánsok malmára a vizet, ami a hagyomány leghitelesebb tanúinak vallomásaiból is kitűnik; mert ugyanazok a szentatyák,