Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Robitsek Ferenc: Sz. Péter római püspökségéről
70 sjc. Pált is, következik, hogy sz. Pál Róma püspöke nem volt, sem Péter életében, sem azután, mivel vele egy napon halt meg. Ha tehát a szentatyák sz. Pált sz. Péterrel együtt nevezik a keresztény Róma alapítójának, teszik ezt azért, mert megosztották egymás közt a térítés munkáját Rómában, és mert testvéri egyetértésben éltek és haltak meg, de megjegyzendő, hogy míg sz. Pétert magát számtalanszor nevezik Róma püspökének, addig sz. Pált magát soha sem mondják annak, legfeljebb — tekintettel a római egyház körül szerzett érdemeire — Péterrel együtt. Sz. Tamás szavaival mondhatjuk «apostolus — t. i. Paulus — fuit par Petro in executione auctoritatis, - mert hisz apostol volt — non in auctoritate regiminis» (In gal. c. 11. lect. 3.). Sz. Péter római püspöksége (Xi. fejezet) nemcsak nevezetes történelmi jelenség, hanem nagy erkölcsi tény is és mint ilyen nagy jelentőségű és gyakorlati elveket rejt magában. A katholikus meggyőződés sz. Péter római püspökségét és primátusát egy erkölcsi, ténynek tekintette, úgy. hogy a püspökség megtámadásában a primatus ellen látott véteni és a primatus tagadásában sz. Péter római püspökségét látta megtámadva, ezt a protestánsok is gyanították, midőn állították, hogy sz. Péter nem lehetett Róma püspöke, — már t. i. katholikus értelemben — mert sohasem bírta egyedül és osztatlanul a legfőbb elöljárói méltóságot, amennyiben isteni akaratból sz. Pál a «körülmetéletlenek», tehát a pogányok apostola volt, sz. Péter a zsidóké, a «körüimetélteké». következőképen a hatalom is megoszlott kettőjük között. A szerző Baronius és dr. Döllinger értekezései alapján kimutatja, hogy Péter és Pál közölt hivatásszerű munkafelosztás történt ugyan, de nem kizárólagos módon, amelynél fogva jogsértést követett volna el sz. Pál, ha zsidót térít, és sz. Péter, ha pognnyt hódít. E munkafelosztás nem csökkenthétté sz. Péter legfőbb elöljárói méltóságát, valamint üdvös rendszer nem bolygathatja meg a rendet; mert ha e munkafelosztásban a joghatóság megosztását látjuk, akkor sz. Pál lett volna az, aki folytonos jog sértést követett volna el, midőn mindenütt ahol megfordult,
