Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Robitsek Ferenc: Sz. Péter római püspökségéről
82 adatokat szolgáltat a katholikus hagyomány megvilágítására, akkor méltó elismeréssel kell fogadnunk kutatásainak eredményeit, bármely táborban legyen ö különben. Dr.. Lightfoot még katholikusnak is dicséretére váló hévvel ostromolja a német rationalisták koholmányait és védi a legrégibbe keresztény kor történelmi jellegét, míg sz. Kelemennek a ko- rintusiakhoz írt levelének újabban felderített néhány lapjával a római egyház primátusát erős világításban mutatja be a. jelenkornak. Protestánsnál meglepő nyíltsággal és szokatlan pártatlansággal jelenti ki dr. Lightfoot, hogy VII. Gergely és Ifi. Ince előképe a második századbeli Victor pápa, volt; hogy a római egyház primátusa az első század végével bevégzett tény volt; és hogy *z. Kelemen levelének parancsoló hangja, amelvlyel a korintusiakhoz beszélt, a pápai hatalmi vágynak megnyilatkozása volt. Lightfoot megközelítette a katholicizmust, de hogy azt el: nem érte, annak tulajdonítható, hogy igénytelen mellékkörülményekből alkotott új rendszereket és a közmeggyözödésset ellenkező feltevéseket, amelyek alkalmasak ugyan, hogy fel-, tűnést keltsenek, de nem arra, hogy százados és alapos meg gyözödéssel szemben megállják helyüket. Lightfoot nagynak bizonyult, midőn a régi katholikus meggyőződést új érvekkel támogatta, de gyengének, midőn új feltevéseket állított, szembe a megerősödött katholikus közvéleménynyel, amely azzal,, hogy van. — tekintettel arra, hogy az egyház hite egyúttal, élete is. — önmaga mellett bizonyít, és a történelem tanúsága szerint az alapos kutatás eredményei által eddig csak valónak bizonyult, de megdöntve nem lett soha! Lightfoot hibája, közös hibája sok újabbkori kutatónak. Lightfoot újabb föltevése, hogy az episcopatus n presbvteratusból fejlődött; hogy az episcopatus egyenlőtlenül fejlődött a Keleten és a nyugaton és hogy Rómában sz. Kelemen és Ignác idejében még nagyon is kevéssé volt kifejlődve; hogy ez a nevezett atyák irataiból tűnik ki; hogy primatus (és pedig római) volt ugyan mindig, de olyan amilyent ö képzel, t. i. amely nem isteni jogon alapult és.
