Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Robitsek Ferenc: Sz. Péter római püspökségéről
amely a római egyházat mint testületet illette meg és különbözött a római püspöki hatalomtól. A szerző főleg Lightfootnak a primátusra vonalkozö önkényes föltevésének megdöntésére törekszik. Abból indul ki, hogy már csak sz. Kelemennek a ko- rintusiakhoz írt levele alapján el kell fogadni a római primátust ; dr. Lightfoot is elfogadja. Ez a primatus nem pusztán névleges és tiszteletbeli, hanem tettekben nyilvánuló, amely a legelöbbkelö és apostoli egyházak felett gyakorolt joghatóságot. idézett, kihallgatott. ítélt, elítélt épen úgy, mint ahogy azt a pápák napjainkig tették és teszik. Volt tehát ilyen római primatus, amelyről ellenkezője áll annak, amit dr. Lightfoot önkényesen állít, hogy t. i. «az első században nem létezett az egyházban olyan tekintély, mint amilyen a pápáé.» Dr. Lightfoot a tények kényszere alatt elfogadja, hogy mindig volt római primatus, de tagadja, hogy az a legrégibb korban azonos volt a pápa későbbi római primátusával és azt iparkodik kimutatni, hogy a legfőbb elöljárói hatalom viselője nem sz. Kelemen volt, hanem a római egyház mint testület, és hogy sz. Kelemen tekintélye kisebb volt. mint bármely más püspök tekintélye, amennyiben azt a római egyház tekintélye elnyelte; ö inkább «presbyler-püspöknek» mondható, mint püspöknek a szó teljes értelmében ; a római primátus nem ered sz. Pétertől, ythe idea of the Cathedra Petri has no place here.» De kérdezzük: honnan vette eredetét az a Lightfoot-féle primatus, amelyhez sem sz. Péternek, sem a római püspöknek semmi köze? és honnan nyerte szentesítését? Jelez-e a hagyomány csak távolról is más forrást, mint sz. Péter hatalmát, ha primatu-ról van szó? Nyert-e szentesítést kinyilatkoztatás folytán, vagy az egyetemes egyház révén, pl. zsinat részéről? Nem. Ks mégis létezett primátus, amelynek < redetéröl csak annyit mond Lightfoot, hogy az nem volt «one of official authority at all, but of love and praelical goodness, an entirely moral ascendency» ; «nem volt hivatalos tekintély, hanem olyan, amelyet a szeretet és a tevékeny jóság kölcsönöz, tehát erkölcsi.» De kérdjük ismét, követelhet e ilyen tekintély engedelmes éget és alárendeltséget másoktól? Néni más-e a «correctio fraterna», 6*
