Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete
641 romságról! A láthatatlan és elenyészhetetlen Szentháromságban, melyet hitünk vall és kath. egyházunk tanít, azt hiszszük, hogy az Atya nem a Szentiéleknek Atyja, hanem a Fiúé, a Fiú nem a Szentléleknek fia, hanem az Atyáé. A Szentlélek Isten pedig nem magának az Atyának, sem magának a Fiúnak lelke, hanem az Atyáé és Fiúé, és ezen Szentháromság, bárha minden egyes személynek tulajdonsága épségben fen- marad, mégis az örökkévalóság, igazság, jóság, elválaszthatatlan és megoszthatatlan természeténél fogva nem három, hanem egy Istennek mondjuk. Ez által emberi felfogásunkhoz képest amennyiben ezt mintegy tükrön át, azon állapothoz képest, melyben jelenleg vagyunk, szemlélnünk megengedtetett, az Atyában a tekintélyt, a Fiúban a születést, a Szentlélekben az Atya és Fiú közösségét, mind a három személyben pedig az egyenlőséget látjuk.1 A tevőleges és nemleges jegyek ügyes csoportosításával az igaz tant közelebb hozza értelmünkhöz. A Fiú Isten megtestesülése titkának oly okait hozza fel, melyek egyfelül megvilágítják az elmét, másfelül hatalmasan megindítják az akaratot és szívet, ez által éri el beszédének tulajdonképeni célját: Miért jött Krisztus e földre ? hogy megváltsa a bűnösöket. Eljövetelének nem volt más oka. Nem érdemeink, hanem bűneink vezették öt az égből e földre.1 * 3 Tüntesd el a betegségeket, a sebeket és nincs szükség orvosságra. Ha az égből e földre szállt a nagy orvos, bizonyára súlyos beteg feküdt e földön. A súlyos beteg: az emberi nem.3 Ha te, óh ember, nem veszítetted volna el az Istent, bizonyára az Isten nem lett volna érted emberré.4 Hasonlóképen, midőn Jézus üdvszerzö haláláról beszél, akkor is az egyház tanításának előadásánál a szónok lép előtérbe ; mindaz, amit mond szívhez szóló és megható. Uradnak vére érted ontatott, ha úgy akarod, ha nem akarod, nem ömlött érted; talán igy szólsz magadban: volt az én Istenemnek vére, hogy vele engem megválthasson, de midőn szenvedett 1 Sermo 71. c. 12. 1 Sermo 177. c. 7. * Sermo 175. c. 1. 4 Sermo 2. in Psal. 36. «Hittudományi Folyóirat» 1893. 41
