Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete
642 minden vérét kiontotta, maradt-e annyi, mit értem adhasson? Az a nagy titok, hogy egyszer ontván vérét, azt mindnyájunkért ontotta. A Krisztus vére azoknak, kik akarják, üdvösség, kik nem akarják, kárhozat.1 Az ördög tartotta rabságban az embereket, s ők az ördögnek szolgáltak, de a rabságból megváltattak. Arra képesek voltak, hogy magokat rabságba adják, de magukat ebből kiváltani nem bírták. Eljött a Megváltó, lefizette a váltságot, kiontotta vérét, megvette a föld kerekségét. Kérdezitek, hogy mit vett meg ? Nézzétek meg, hogy mit adott s meglátjátok, hogy mit vett. Váltságdíj a Krisztus vére. Mi felel meg e váltságdíjnak? Mi egyéb, mint a föld kereksége? mi egyéb, mint az egész emberi nem ?1 2 A fenségessel határos, midőn az egyház tanítását a bol- dogságos Szűzről csoportosítja. Krisztus anyától született, jóllehet férfi által nem érintve fogant méhébe és mindörökre érintetlen maradt, a méhébe foganó szűz, a szülő szűz, a szüzén meghaló szűz mégis egy ácsnak jegyese.3 Hasonlóképen fenséges, mit az egyház szentségeinek eredetéről mond. Az egyháznak szentségei a Kereszten függőnek lándzsával átveri oldalából fakadtak.4 * Az Oltáriszentségröl szóló beszédeiben is annak megható tanulságát domborítja ki. A zsidók azért mentek Krisztushoz, hogy öt megfeszítsék, mi azért járulunk hozzá, hogy testét és vérét magunkhoz vegyük. Azok a keresztre feszítettől elsötétültek. Mi vele táplálkozván, megvilágosíttattunk.6 Mi is Krisztus keresztjéről táplálkozunk, mert az ö testét eszszük.6 Bámulatos finomsággal találja meg a kifejezéseket az egyház tanának minden egyes árnyalatához. Valamint Júdásba, kinek az Úr bemártott kenyérfalatot nyújtott, nem azért bújt az ördög, mert rosszat kapott, hanem mert rosszul fogadta a 1 Sermo 344. c. 4. 3 Enarr. in Psal. 95. c. 5, a De catech. rúd. n. 40. 4 Tract. 15. in Joann, n. 8. 6 Enarratio in Psal. 33. n. 10. 6 In Psal. 100. n. 9.
