Hittudományi Folyóirat 4. (1893)

Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete

AZ EGYHÁZI ÉKESSZÓLÁSTAN ELMÉLETE.

2. Sz. Ágoston.

a £<)r°" nyelyu egyháznak Aranyszájú sz. János, az a Jlatií ^at‘n nye'v^r|ek sz. Ágoston. Ha sz. Jusztin, sz. Ambrus. —sz. Cyprián, nagy sz. Leó és nagy sz. Gergely a latin nyelvű egyház rhetorikai templomának alapjaiul tekinthetők, úgy sz. Ágoston ennek ékes tornya. Afrika Tagaste nevű városkájában született 354 nov. 19-én; azon időben úgy szülővárosa, mint az egész környék a donatista eretnekek téves tanának hódolt; e téves tant vallotta atyja Patricius is, ki előkelő, de elszegényedett tagastei polgár vala, és csakis élete végén tért vissza a kath. egyház keblére. Anyja sz. Monika test és lélek szerint szülője gyermekének, Ágostonnak, kit ifjú korában Aurélnak neveznek; Ágostonnak csak azután kezdették nevezni, miután magának nagy írói nevet vívott ki.

Első oktatója és nevelője édes anyja yolt, ez tanítja a keresztvetésre, a kath. vallás alapigazságaira, ez vezeti öt a katekumenok közé, ezért mondja később magáról sz. Ágoston, hogy korábban volt katholikus, mintsem manikeus.1 Amint édes anyja észreveszi fiának szerencsés szellemi képességeit, azonnal Madarába küldi öt, hol különös kedvvel kezdi a szép- művészet és költészet tanulását. 370. évben Karthágóba megy. hol kitűnő sikerrel tanulja Demokrates rhetortól a szónoklat1 De utilitate credendi C. 1. n. 2.