Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete
633 tant, és midőn az akkori tanrendszer szerint Cicero Horten- -sins című munkája kerül az előadásra, ebben nagy kedvét találja, csak azt fájlalja, hogy e könyvben Sehol sem fordul elő Jézus neve, ezért a Szentírást kezdi tanulmányozni, de igen kevés sikerrel; nem értette meg a Szentírást, holott csodálatos módon Aristoteles Kategóriáit jól megértette. Ezek a kategóriák okozták azután, hogy az igaz hitet elvesztette; mert a kategóriák módszere szerint kívánta vizsgálni a szellemet és mivel a rossz eredetét ezen módszer szerint elegendő- képen megmagyarázni nem bírta, elfogadta a manikeusok tanát. Későbbi korban így beszéli el, hogy miért nem értette meg a Szentirást: «Amit arról mondok, hogy mily tisztelettel kell azt fogadnunk, mit a Szentírás tanít, elhihetitek nekem: mert én ezeket akkor mondom nektek, miután már magamon tapasztaltam, hogy miként csaltak meg engen a manikeusok. Ifjú koromban a Szentírást kívántam tanulmányozni, a nélkül hogy annak megértését Istentől buzgón kértem volna. Ezen esztelen viselkedésemmel önmagam zártam be magam előtt az én Uramnak ajtaját. Zörgetnem kellett volna, hogy meg- nyittassék előttem, én azonban mindig jobban elzártam azt magam előtt. Elég vakmerő voltam, hogy büszkén keressem azt, mit egyedül alázatosság által találhattam volna meg».1 De nem egyedül maga tántorodott meg hitében, hanem magával rántotta barátait is, kik szellemi fensösége folytán ragaszkodtak hozzá és akiket fogas kérdések megoldása által kötött magához. Anyja e közben folyton imádkozott fia megtéréséért, másokat is megkért, hogy imáikat az övéivel egyesítsék, sőt megkérte a püspököt, hogy fiával megtérése miatt vitatkozzon; de ez a vitatkozást kerülve, vigasztalólag így szólt a bánkódó anyához: «Ne szűnj meg érte imádkozni, mert lehetetlen, hogy örökre elveszszen oly fiú, kit anyja annyi könnyhullatással sirat».1 2 375. évben előbb Tagaste, később Karthágóban tart rhe- torikai előadásokat; tanítási módszerének elve: hogy a szó ha1 Sermo öl. C. 5. 2 Confessio 3. C. 11.
