Hittudományi Folyóirat 4. (1893)

Damian János S. J.: A tizenkét apostol tanítása

618

IX. 1. és 2. így adjatok hálát; először a kehely fölött: hálát adunk neked, mi atyánk, Dávid a te fiad szőlőtőkéjéért, melyet nekünk fiad Jézus által nyilvánítottál.

Ezen titokzatos kifejezés á^xéXou AxßiS vonatkozással Krisztus szavaira sz. Jánosnál XV. t. ’Eyw siw. ví yp-zlo; r, áXyjSívTi ez eucheristikus bort jelenti, mi mellett alexandriai Kelemen előbb idézett helye, leginkább a didache X. 3. bizonyít: «nekünk pedig fiad által szellemi ételt és italt és örök életet adtál;» hol Krisztus azon lelki étel és ital szerzöjeként magasztaltatik, mely minket az örök életre vezet.

A Szentiélekről a didache csak három tételt foglal magában. Az első hangoztatja, hogy a Szentlélek egy az Atyával és Fiúval:

VII. 1. Kereszteljelek az Atyának és Fiúnak és Szent- léleknek nevében;

VII. 3. Önts háromszor vizet a fejre az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében.

A másod k mint az igazság őrét említi, ki a próféták által szól:

XI. 7. Egy prófétát sem, ki a Lélekben beszél, kísértsetek . . .

A harmadik neki tulajdonítja a kiválasztást:

IV. 10. Ö (Isten) nem a külalak (személyek) szerint hívni, hanem azokhoz jön, kiket a Lélek előkészített.

Ezen tétel1 a praedestinatio kérdésébe vezet. Csak azok hivatnak, üdvözölnek, kiket a Szentlélek előkészít. Mivel azonban ez nem készít elő mindenki — «hanem azokhoz», a)./.' £<p’ o"j; — tehát csak részét az embereknek, némelyek már előre látszanak kizárva — reprobatio negativa -- az üdv •eléréséből. De nem ez a didache értelme, .llvepu.a1 elö1 Bizonyos tekintetben hasonló Kálvin kedvencz helyéhez. Act. XIII. 48. crediderunt quotquot erant paaeordinati ad vitam aeternam. Azonban rendelve voltak az örök életre nem takintet nélkül érdemeikre; hanem ellenkezőleg, azért rendelte őket Isten az örök dicsőségre, mivel végtelen irgalmában nekik az üdvre szükséges és elegendő kegyelmet adta és előre látta, hogy ők vele közreműködve, magoknak az örök jutalomra méltó érdemeket fognak szerezni.