Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Szekrényi Lajos: A jeruzsálemi zsidó templomokról
— 589 — A szenthely déli és északi falának hosszában, a legszentebbhez közel, öt-öt arany lámpatartó állt, hét mécsesei (Kir. III. 7, 49. II. Kr. 4, 7.), melyek közül rendszerint csak egynek mécseit gyújtották meg. (Kr II. 4. 20). Salamon tíz kenyeres asztalt is csináltatott, melyek közül 5 a szenthely északi, 5 pedig déli falánál volt elhelyezve (Kr. I. 28, 16. Kr. II. 4,8.). A kenyerek kitételére azonban mindig csak egy asztali használtak, hihetőleg felváltva.1 Ezekhez járultak a Immwévők (D?nj57ö), tálcák (rfinne) az elégett kanócok és a parázs vitelére, kések (íflTBIU), a kitett kenyerek fölemelésére, töm- jenes csészék (m£3), melyekben a füstölöszert az arany oltárhoz vitték s ott reáhintették (Kir. III. 7, 49. 50. Kr. II. 4, 21. s k.) Mindezek tiszta aranyból készültek. A lámpatartók és kenyeres asztalok alakjáról minden leírás hijján azt kell föltennünk, hogy azokhoz hasonlítottak, melyeket Mózes a frigy sátor számára készíttetett.1 2 A belső udvar közepén, a frigyláda és a füstölő oltár vonalában állott az égő áldozati oltár, melynek szélessége és hossza 20 röf, magassága 1.0 röf volt. Rézlapokból készült, s belsejét faragatlan kövekkel és földdel töltötték ki. Tekintettel a nagy magasságra és Ezékiel leírására (43, 13—17.) föl kell tennünk, hogy az oltár több párkánynyal bírt, melyek 1—1 röffel keskenyebbek voltak az alantabb levőknél, s így az oltár felső része, a tűzhely csak 12 röf hosszú és széles volt. Szarvai 1 röf magassággal birtak. Kelet felöl lejtős feljáró vitt hozzá, úgy hogy az áldozópap arccal a szent hajlék felé volt fordulva; de egyúttal a felső párkányon körül is járhatott, hogy az áldozatot megforgathassa s a hamut stb. eltávolíthassa. Az áldozati oltárhoz tartoztak ezüst- és köasz- talok (Kr. I. 28, 16) az áldozati hús és az edények elhelyezésére, arany tálak (rflÖD) a vér felfogására, csészék (rí*0*lTÍ2) I T : • I 1 Némelyek, pl. Ewald (u. o. 332. 1.) csak egy kenyeres asztalt fogadnak el a salamoni templomban, s állításuk beigazolására a Kir. III. 7. 48-ra hivatkoznak, persze alaptalanul. 2 Legalább azt kell következtetnünk Jós. Flav. szavaiból: za-í zrjv Mmíosw; :zporrayijv (Antt. VIII. 3, 7.).
