Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Szekrényi Lajos: A jeruzsálemi zsidó templomokról
583 •épület miatt jó magasan kellett lenniük. Ez ablakok nem annyira a világosság bebocsátására, mint inkább szellőztetésre és a füst kibocsátására szolgáltak. Számukról és nagyságukról a sz. könyvek nem tesznek említést, csupán annyit tudunk róluk, hogy az ablaknyílásokat zsaluszerü, erős deszkalapocskák zárták el, melyek azonban nem voltak kinyithatok (Kir. IV. 13, 17.). A legszentebbnek ablakai nem voltak, minthogy a templomot környékező épület magassága ily nyílások meghagyását megakadályozta. A szenthelyet a legszentebbtől elválasztó deszkafalat kétségtelenül ép oly mélyített faragásokkal díszítették, mint a templom egyéb deszkaburkolatát, s ép úgy volt megaranyozva is. A legszentebbbe egy vadolajfából készült szárnyas ajtó vezetett, melynek magasságát nem tudjuk, szélessége azonban 6 röf volt. Ez ajtókat szintén pálmák, kérubok és virágfüzérek ékesítették, s aranylemezekkel voltak bevonva. A két ajtószárny arany sarkokon fordult meg (Kir. III. 7, 50.), de rendszerint nyitva állott, s a bejáratot, mint a frigysátornál, kék, vörös, piros és fehér fonalakból szőtt, és kérúb alakokkal díszített kárpit takarta el, hogy a legszentebbbe látni ne lehessen. E kárpitból arra is következtethetünk, hogy a szárnyas ajtónak befelé kellett nyílnia. A kárpit nyilván aranyláncocs- kákkal egy kerek rúdra volt erősítve, a melyeknek segítségével könnyen ide s tova húzhatták (Kir. III. 6, 7.). A templom elörészén egy nyílt csarnok állt, melyből egy kétszárnyú ajtó vezetett a sz. helyre. Ez ajtó félfái vadolajfából, szárnyai pedig ciprusfából készültek. Minden egyes szárny ismét két, forgatható lapból állott, melyek ép úgy valának díszítve, mint a legszentebbnek ajtaja, s aranycsapokon fordultak meg sarkaikban (Kir. III. 6, 33—35; 7, 50.). A csarnok (cS'N- úlám) vagy tornác szélessége 20 röf T volt, mint a templomé, hosszúsága pedig 10 röf. Magasságáról1 bizonyosat nem tudunk, de valószínű, hogy a sz. hajlé1 A Kr. II. 3, 4. a csarnok magasságát 120 rőtre teszi, de e szám kézzelfoghatólag tolihibán alapszik, s épen azért a régi fordítások 20-at írnak 120 helyett. Stiglitz és Streber pedig két tornyot tételeznek föl, melyeknek magasságát 60—60 röfnyiré teszik, holott ennek sehol nyomára nem akadunk.
