Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Irodalmi értesítő
5« kérdést: «Utrum pueri Judaeorum et aliorum infidelium sint invitis parentibus baptizandi». Sz. Tamás előbb öt nehézséget (difficultást) hoz fel, előadja aztán szépen a tárgyat, különösen tisztán vitatja a szülök természetes jogát, megcáfolja mind az öt ellenvetést, megállapítja fejtegetéseinek eredményét, aztán jön a Conclusio, mely a tárgyalt kérdés velejét röviden így foglalja össze : «Non sunt infidelium pueri invitis parentibus baptizandi, quia id Ecclesiae Dei consuetudo nunquam probavit: quod et justitiae naturali repugnaret, et inde fides in periculum venire posset». Ezen Conclusiónak, valamint a többi Conclusio iiak minden egyes szava lényeges, hogy sz. Tamás tanát híven visszaadja. Elég úgy hiszem e két példa arra, hogy a t. olvasó meggyőződjék mily tömérdek ismeretet tartalmaznak e Conclusiók; mert ők hamisítatlan tükre mindazon tudománynak, melyet sz. Tamás a Summa Theologiea-ban előad; azért, aki a könyvünkben közölt Conclusió-kat elolvassa, teljesen megismeri azon elévülhetetlen becsű nagy könyvet, melyről hangoztatják : quot articuli, tot miracula! (A hány cikk, annyi csoda!) A Conclusio-k kiterjednek aquinói sz. Tamás: Summa Theologica-jának mind a három részére, valamint a később sz. Tamás munkái alapján készült Supplementum, (helyesebben Complementum) valamennyi quaestiójára. Kérdés: vájjon kitől származnak ezen hasznos és kétségkívül nagy fáradsággal és elmeéllel szerkesztett Conclusiok ? Annyi bizonyos, hogy nem sz. Tamás irta azokat; mert hiszen a III. rész második felét sem sz. Tamás írta már, hanem egy jeles tanítványa; akár Petrus de Alvernia, akár Henricus de Gorrichen, akár más névtelen tudós lett légyen. Annál kevésbbé írhatta tehát sz. Tamás a Conclusiókat e részhez. Általában be kell vallanunk, hogy a Conclusiok szerzőjét egészen biztosan nem nevezhetjük meg. Valami Fowler nevű löveni tanárt emlegetnek, hogy az írta volna a legelső Conclusiokat, melyeket később valami P. Nikolai módosított volna; de módosították azokat mások is,
