Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Irodalmi értesítő
544 mint az én kiadásom szerzői Fretté Ede és Maré Pál maguk bevallják, hogy ők tették.1 Akárkitől származnak, annyi bizonyos, hogy okos gondolat volt azokat megírni, valamint okos gondolat volt az is, hogy névtelen szerzőnk azokat az előttünk fekvő tetszetős külön kiadásban közrebocsájtotta. Dicsőségesen uralkodó sz. Atyánk, XIII. Leó pápa 1879. augusztus 4 én kelt Aeterni Patris kezdetű körlevelével felrázta a világot és rámutatott sz. Tamásra, ki «tanulékony és éles elmével könnyed és tartós emlékezettel, nagy életszentséggel, páratlan igazságszeretettel, isteni és emberi tudománynyal megáldva, mint tündöklő nap, e föld kerekségét erényeinek melegével és tanának fényével elárasztotta». Tudom, hogy sok paptársam fellelkesedett Szentséges Atyánk ragyogó ékesszólású körlevelén és nemes hévtől elragadtatva kész lett volna áldozni valamit, hogy kellően megismerje azt a könyvet, mely a trienti zsinaton a Szentírás mellett feküdt a zsinati atyák asztalán, hogy ők abból érveket és útmutatást szerezzenek (XIII. Leó pápa Aeterni Patris bullában). De 72 frank sok pénz ! Pedig annyiba kerül a «Summa Theologica» azon kiadása, melyet sajátomnak mondhatok. Immár tisztelt paptársak! egy forint és 75 kron megszerzi minden könyvárús az e sorok elején jelzett meglepően szép kötésű könyvet, méltó tehát, hogy azt minél többen megszerezzék és eképen XIII. Leó pápa azon dicséretében részesüljenek, melylyel kitünteti azokat, kik az angyali tudós szüntelen gazdag és tiszta forrásából merítenek és a tanuló ifjúságot belőle táplálni legszentebb kötelességüknek tartják. Könyvecskénk végén kimeritö tartalom-jegyzék van, mely lényegesen könnyíti a keresett tárgy feltalálását. Dr. Engelsz (Angyal) János. Die Residenzpflicht der Pfarrer, Curaten und aller, welche ein mit der Cura animarum verbundenes Beneficium ■ I. h. XXVII. 1.
