Hittudományi Folyóirat 4. (1893)

Irodalmi értesítő

533

istentelenségnek jövője volna. Századunk vallási dologban inkább tudatlan, mint vétkes s vétke nem megbocsáthatatlan, mert nem vétkezett még a Szentlélek ellen — nem átalko- dott meg a nyilvánvaló igazság ellen. Előítéletei, hiányos nevelése, szenvedélyei megakadályozzák abban, hogy az igazat belássa. Pedig mégis be kell azt láttatnunk vele, mégis fel kell világosítanunk, s erre a legalkalmasabb, ha oda állítjuk magát a világosságot, Jézus Krisztust. Nincs más név az ég alatt az üdvözülésre, ennek tehát mindig meg lesz a hatása.

Ily célból készült e három kötetes munka, melynek negyedik kiadása van kezemben. Midőn az első kiadás megjelent, az válaszul volt szánva Strauss hírhedt munkájára, mely elég különös, hogy még Németországon kívül is tudott némi hatást elérni.

Az első kötetben bevezetésül alapos és világos filozófiai alapon bizonyítja be a megváltás szükségességét; azután áttér az új-szövetségi szentiratok történelmi és kritikai ismertetésére s előadja Palesztina földrajzát azon legújabb tudományos kutatások alapján, miket szerző a tudós Vigouraux-val együtt tett a helyszínén. Élénken és részletesen leírja a zsidó nép vallási, politikai és társadalmi helyzetét a Megváltó eljövetelekor s állításaiban bizonyságul idézi nemcsak az evangéliumokat, hanem Flavius Józsefet, a római írók szórványos adatait és a talmudkönyvek sűrűbb tudósításait.

Az ekképen elkészített téren hozzá fog tulajdonképeni tárgyának, Jézus Krisztus életének művészi rajzolásához. Elsőben megragadó elevenséggel beszéli el a Megváltó előhírnökének, Keresztelő Jánosnak születését és szereplését a pusztában. A Holt tenger vidékének leírása beillenék költői leírásnak, oly híven állítja elénk a szerző ama sivatagot, melynek sziklás hegyeit az ég villámai felégették s azért az élet mintegy eltávozni látszott onnan. Ritkán mutatkozik egy- egy silány cserje ama kietlen vidéken, melynek borzalmas csendjét csak a vadállatok s a ragadozó madarak rémes hangja veri fel idönkint. Néhol egy-egy barlang tűnik elő, a vadállatok lakóhelye. E zord vidékre vonult el a Messiás előhírnöke. A szomorú magány az anachoreta János fogékony