Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Irodalmi értesítő
534 lelke előtt hangosan hirdette Jehovah rettentő igazságosságát. E magányban, e szigorú életmódban szerezte ö meg ama lelki erőt, mely mély benyomást tett mindenkire, s mely ennélfogva a figyelmet feléje vonta. Gyönyörűen adja elő ezt az író s ama viszonyokat, mikor a különféle állapotú emberek felkeresik öt; végül a Sanhedrin követsége járul hozzá. Ekkor ö érzi, hogy itt az idő arra, hogy a Megváltó kinyilatkoztassa magát s csakugyan megtörténik a találkozás az eddig ismeretlen Jézus és «a pusztában kiáltó» között. Most már háttérbe szorul a hírnök s fellép maga az örökkévalóság királya; a hírnök működése most már csak arra szorítkozik, hogy rámutasson a Megváltóra az egész Izrael előtt. Jézus isteni és emberi származásánál mély filozófiával tárgyalja sz. János evangéliumának I. fejezetét, a Logos öröktől fogva való. Ezután sorra veszi az evangélium alapján Jézus életének minden mozzanatát; s a nélkül, hogy az előadás érdekes menetéből kizökkennék, az evangéliumok vitás és homályos helyeit megmagyarázza és bőséges történelmi felvilágosításokkal minden homályt eloszlat. Kiterjed az író figyelme mindenre. Jézus születése körülményeinél megismertet bennünket a római birodalom kormányzási újjászervezésével, melyet már az egyeduralomra törekvő Julius Caesar kezdett meg. Ö kezdette meg a birodalom fölmérését s 32 évi munkálat után Balbus leírta az egyes tartományok alakját, részletes nagyságát s e pontos mérnöki munkák után lett kihirdetve az új agrar törvény. E földmérési munkálat természetes következménye volt az általános népszámlálás, mely alatt történt Jézus születése. Jézus gyermekkorát, a nélkül, hogy az apokrif evangéliumok nevetséges elbeszéléseit figyelembe venné, csupán az evangéliumok által nyújtott gyér adatok világossága mellett érdekesen kiszínezve adja elő. Jézus nyilvános életének kezdeténél meglepő ügyességgel, a történeti hűségnek megfelelően, úgyszólván napról-napra kíséri és feltárja e magasztos élet minden mozzanatát. Az első kötetben Jézus csodáinak nagy számát adja elő egészen azon időpontig, mikor e csodák által a hit már oly nagyra nőtt, hogy «az aratás megkezdődhetett», hogy «a körülbelöl
