Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Hölszky Károly: A hexaëmeron és az ember alkotásáról szóló szentírási részletek magyarázata
utóbbiakban annak többesével. Hiába fordította Voltaire e szöveget istenkáromló, satirizáló kedvében imígy : «teremték Istenek», mert önönmagát tette nevetségessé a sz. nyelvben való járatlanságával. Hiszen az Ephraim és Mizraim férfinevek is többes végződéssel bírnak s mégis egyes számú egyetértést kivannak. Nem szükséges, hogy pluralis inaiestaticus-n&k mondjuk ez alakot, mi különben a héber nyelvben nem fordul elő; de vájjon nem ismerünk-e más nyelvekben oly neveket, melyeknek csak többes alakjok van ? s ha az ilyeneket az indo- german nyelvektől eltéröleg a héber nyelv az egyes számba tett állítmánynyal egyezteti, vájjon ez nem a nyelv természetéhez tartozik-e? A dogmatika a Szentháromságról szóló tanában ennek ó-szövetségi adumbratio-i között e nevet is felemlíti, mely mint többes, a személyek többségét homályosan sejtetné. Mi, kik a kinyilatkoztatás világával bírunk, a megegyezés szépségét látjuk s csodáljuk, de belőle érvet kovácsolni nekünk sem lehet szándékunk. Coelum et terram. A sámajim (coelum) határozót' - T tan duális alak. Már ha a Micrajim dualis alakjának oka Aegiptus két (alsó és felső) részre osztottsága, ez köny- nyen vezetne arra hogy a szóval is hasonlóképen bánjunk el, ha t. i. erre okunk volna. Ugyanis nem tudjuk, vájjon a régi héberek az eget megosztottnak gondolták-e, vagy sem. E föltétel valószínűségét lerontják az alexandriai (minden bizonynyal zsidó) fordítók (LXX.), kik e helyen az «oúpzvó;» egyesét használják. A Vulgata — ámbár a latin nyelv többes számú alakkal is rendelkezik (coeli), — mégis a LXX. nyomán egyes alakkal fordítja e kitételt; pedig a további szöveg figyelembe vételével egyáltalán nem mondhatjuk, hogy a Vulgata a LXX. nyomán indult volna A dualis végződés adott okot arra is, hogy e szó összetett főnévnek tartassák a CÉL sám (=ott) és CÍ2, majirn szavakból («ott víz» t. i. van»). Ezen etymologizálás és a későbbi versekben olvasható aquae super,ores kitétel kevésbbé természetszerű értelmezése 30 * Hittudományi Folyóirat» 1893.
