Hittudományi Folyóirat 4. (1893)

Hölszky Károly: A hexaëmeron és az ember alkotásáról szóló szentírási részletek magyarázata

466

okozta a tévedést, hogy az értelmezők hosszú időn át ragaszkodtak az égi vizek theoriájához, melyeknek miségét, rendeltetését kiki másként fogta fel (Calmet Comm. Gén. 1, t. Cornel, a Lap. u. o.). Legvalószinübb azonban, hogy e szó

eredetét a nia & sámá arab eredetű 'aj,J használatból kiment törzstől nyeri (V. ö. Gesenius, Drach és Leopold szótáraival). A kettős számú végződést a nyelvhasználat helyezte eléje az egyes számú és már kiveszett sámaj szónak;

hogy miért? nehéz volna azt kikutatni.

S

Az erec szó a földet jelenti (arabul : ÓVJ. ardon, arámi nyelven: ara.).

A két szó egy kifejezésbe olvasztva következetesen a mindenség jelzésére használtatik, hasonlóan néhány ilyen természetű klasszikus kitételhez, pl. terra marique — mindenütt, marté topagne — mindenkor.

Ezen állítás kétséget nem szenved, csak a felett lehet még vita, vájjon az egész hármas világrendet jelöli-e vagy csakis az anyagit ? Sz. Ágoston talán az előbbi mellett szavazna: «Coeli et terra nomine universa creatura significata est, quam fecit et condidit Deus», az utóbbiban pedig kétkednünk nem lehet. Ha a «coelum et terram» kitételt pusztán gyűjtő kifejezésnek veszszük, akkor nincs okunk az angyalokat kivennünk; ha pedig a «coelum» szót külön választjuk, akkor az angyalok nélkül üres eget kellene képzelnünk, mi meglehetősen visszás dolognak látszik, mint már az angyalokról szóltunkban említettük. Parallel helyek tanúskodnak ez értelmezés mellett. ((Sex diebus fecit Dominus coelum et terram» (Exod. 31, 17.); az angyaloktól eltekinteni itt nem lehet. «Audite coeli, quae loquor, audiat terra verba oris mei» (Deut. 32, 1.). Mózes bizonyára innen sem zárta ki a szellemi világot, ha csak valaki azt nem akarná vitatni, hogy az egek felhívása után hattyúdalát a süket világűr füleibe zengte. Nem mondunk újat, ha a 148. zsoltárban és Dániel könyvének 3. fej. 57. és követk. verseiben (a három ifjú énekében) a «coelum et terra», foga-