Hittudományi Folyóirat 4. (1893)

Hölszky Károly: A hexaëmeron és az ember alkotásáról szóló szentírási részletek magyarázata

464

többször említett lateráni zsinaton vallja : . . . qui .... utram- qwe de nihilo condidit creaturam ...» újabban pedig a vatikáni zsinaton : «Si quis non confiteatur mundum resque omnes ... secundum totam suam substantiam a Deo ex nihilo esse productas . . . anathema sit (can. 5.).

Ha valaki — bár elég tapintatlanul, — ellenvetné az ismert bölcseleti elvet: tx nihilo nihil fit (Specht, Holbach), teleljük: 1. hogy ez elvet az ó-kor bölcselői állították fel, kik a teremtés mibenlétével tisztában nem voltak; 2. hogy a teremtés nem is történt ex nihilo föltétlenül, mert — mint sz. Anzelm is mondja «Monologium» czímü müvében — mindaz, ami a teremtés ténye által nyer reális létet, annak előtte ideális léttel birt a teremtő elmében, ami pedig ilyennel bir, az már nem «absolut semmin, mert az ideális lét is a lét egy neme, az absolut semmi pedig maga tökéletes logikai képtelenség ; 3. a jelen helyen teremtő erőről van szó; már pedig a teremtő erőnek mindaz lehetséges, ami benső ellentmondást nem rejt magában. És ugyan miféle ellentmondás van abban, hogy a logikai léttel biró lehetséges lény tényleges létet nyerjen. Az «absolut semmit» értve az axioma helyességét kétségbevonni eszünk ágában sincs.

Ugyanily megkülönböztetés szegi nyakát a következő ellenvetésnek: Teremteni annyit tesz, mint a semmit valamivé változtatni; ámde a semmi változhatatlan, tehát a teremtés lehetetlen. Itt ugyanis ismét csak az absolut semmit hozzák szóba, már pedig senki sem tanítja, hogy Isten a világot az absolut semmiből teremtette.

Ha mindezek után imigy okoskodnánk: az anyag tehát a teremtés előtt vagy Istenben létezett, vagy Istenen kívül.... Vágjunk közbe a conclusió megtétele előtt: igenis benne létezett, scholastikus kitétellel élve, virtualiter, de nem formaliter, és így a madarat röptében durrantjuk le.

Deus B'ífnx Elóhim (synonymák: A Szentírás e nevet háromféle értelemben használja, még pedig majd az egy, igaz Isten, majd az angyalok, majd a hamis istenek jelölésére. Az első esetben az állítmány egyes számával, az