Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Szentes Anzelm: Hitünk végső indítóokáról
vetettek, aminek pedig nyíltan ellenmondanak az egyház határozatai. Tehát a közvetett megismerés ép úgy lehet természetfölötti meggyőződés, mint a közvetetlen. Vagyis e tekintetben a közvetett megismerés ellen kifogás nem tehető. Eszerint a tulajdonképeni hívest megelőző közvetett ismeretek természet- fölöttiek ; és pedig lényökre nézve kell természetfölöttieknek 1 lenniök; mert különben a természet fölötti hivés tényét nem volnának képesek létesíteni, amennyiben t. i. a létesülésre befolyással vannak. Ezek után lássuk: miként magyarázható meg a közvetett megismerés mellett is, hogy Isten tekintélye hivésünk végső indító oka. Stentrup ezt így adja elő :2 Az indító erő, mely az indítóokban értelmünkre hat, nem valami alanyi, hanem tárgyi dolog létezését tekintve, épen ezért nem megismerésünk teszi létezővé, hanem megismerésünk már mint létezőt tételezi föl. Ennélfogva bármilyen legyen is a megismerési mód, melylyel az indítóokot felfogom, ettől az indítóok indítóoki mivolta nem függ tárgyi- lag véve. A megismeréstől ugyanis az indítóok alkalmazása függ, nem pedig az önmagában tekintett indítóok. Ebből következik, hogy az indítóok alkalmazása ugyan különböző lesz a különböző megismerés szerint, de nem lesz különböző maga a tárgyi indítóok. És ez képezi a megfejtés kulcsát, hogy t. i. ámbár közvetve ismerjük meg Isten bizonyságát, mégis hivésünk végső indítóoka az isteni bizonyság, azaz Isten bizonyító tekintélye. Es valóban senkisem tagadhatja, hogy Isten csalhatatlan bizonysága, azaz a kinyilatkoztató Isten tekintélye föltétlenül önmagában bírja az indító erőt, mely eszünket a hivésre indítja. Ha pedig Isten tekintélye önmagában bírja föltétlenül, és nem mástól nyeri a tárgyilag vett indító erőt, ezt neki meg kell engedni akkor is, ha megismerjük; mert nem a mi ' Ezt a természetfölöttiséget a fölemelő kegyelem által Isten adja meg; mert Istenen kívül más valaki természetfölötti rendbe fölemelni valamely tényt nem képes. Oka ennek az, hogy a természetfölötti rend isteni rend. 2 De fide, tlies. XXXI. 225. ski 1.
