Hittudományi Folyóirat 4. (1893)

Dr. Szentes Anzelm: Hitünk végső indítóokáról

folytán és alapján, hanem Isten, iránt tartozó hódolat és tisz­telet alapján parancsolja az észnek, hogy mint teremtett és véges ész, az örök és végtelen ész előtt, hajoljon meg. Ezen parancs hatása folytán az ész a legnagyobb határozottsággal fogadja el a hitigazságokat Isten végtelen tekintélye iránt tar­tozó engedelmességből. A tudomásvétel tehát közvetett megismerésen alapszik, de ez csak elöleges föltétel, s így nem ezért hiszünk. Az igazi indítóok Isten tekintélye, mely értelmünket az akarat által birja a hitigazságok elfogadására, igaznaktartá- sára ; s így az isteni hivés tényében az igaznaktartás végső indítóoka Isten, ki közvetetlenül hat akaratunkra, s ezáltal eszünkre végtelen tekintélyénél fogva. Denzinger véleményéhez nagyon hasonlit Peseh 1 magya­rázata. Abból indul ki, hogy a hivés szabad és érdemleges tény; mivel pedig az emberben egyedüli szabad tehetség az akarat: következőleg az ész csak annyiban hozhat létre szabad tényt, amennyiben ezen tény az akarattól függ. Ilyen szabad tény a hivés ténye, az egyedüli (észbeli) értelmi tény, melyet az akarat az észnek parancsolhat. A hivés tényének megértésére különbséget tesz az egyszerű felfogás (apprehensio), s a bele­egyezés (assensus) között; az előbbi szenvedöleges, az utóbbi tényleges az észre nézve. Az egyszerű felfogásnál nincs az akaratnak befolyása, a beleegyezésnél van. Az észbeli tudás­nál az egyszerit felfogás után az igazság belátása jön s ez kényszerítő hatással bír az észre nézve. A hivésnél az egy­szerű felfogás után is szabad marad a beleegyezés, és ezen szabad beleegyezést, igaznaktartást az akarat dönti el. Ö tehát különbséget tesz a belátás és igaznaktartás között, s arról vádolja rfuarezt és Lúgot, hogy ők ezen különbséget elhanya­golták, s itt van a hiba, hogy eddig nem tudták jól megfej­teni a hivés tényének végső indítóokát. A hivés tehát valamely hitigazságnak elfogadása, azaz igaznaktarlása. De mivel a hívesnek észszerűnek kell lennie, 1 Zeitschrift. 1881. 50—70. 1. és 18X6. 36—06 I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom