Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Damian János S. J.: A tizenkét apostol tanítása
325 ténik a didachéröl a Cyprián művei közt ránk maradt könyvben, De aleatoribus, melynek névtelen szerzője mindenesetre megelőzte Cypriánt és valószínűen 200 körül élt.1 Ez sz. Pál leveleiből négy helyet idéz, a hol éberségre int az üdv útján és a rosszak kerülését sürgeti. Utolsó idézete előtt azonban közbetoldja a didache idézésével a következő mondatot: Et in doctrinis apostolorum: Si quis frater delinquit in ecclesia (ecclesiam), et non paret legi, hic non eligatur, donec poenitentiam agat, et non recipiatur, ne inquinetur et impediatur oratio vestra, mely hely a didachében XV. 3. és XIV. 2. fordul elő.1 2 A didache névszerinti említése tehát a III. század elejéig vagy a II. század végéig vezeti vissza annak eredetét. Még tovább visszafelé visz a munkák második csoportja, mely a didachéböl kölcsönzött helyeket foglal magában a nélkül, hogy azt megnevezné. Eltekinthetünk itt azon iratoktól.3 * * * * 8 melyek a harmadik századtól kezdve láttak napvilágot és Alexandriai Kelemennel mintegy folytatólagosan a TI. század emlékeire térhetünk át. Alex. Kelemenben öt párhuzamos helyet találunk a dida- chéval: kettőt a Paedagogus-ban, egyet a Stromatum lib: i- ben. egyet a Protrepticus-ban és egyet a Quis dives salvetur 1 P. Ignazio M. Minasi d. c. d. G. La dottrina del Signore pei dodici apostoli bandita alie genti, pg. XX. 2 Rutinus a comment, in symbol, apóst. 38. fejezetében említést tesz a könyvről «qui appellatur duae viae vel Judicium Petri». Némelyek ezt azonosnak tartják a didachéval. Ha ez állana, úgy sz. Jeromos is ismerte, mert a Liber de viris illustribus 1. fejezetében mondja: «Libri autem, e quibus unus Actorum inscribitur . . . quintus Judicii inter apocryphas scripturas repudiantur». Funk ezen véleményt joggal utasítja vissza (Doctr. duodecim apóst. pg. VII.); Cornely pedig megokoltnak tartja a nézetet, hogy a duae viae azonos a bécsi codex müvecskéjével, melynek címe: at Stataya't at Sta KX^evtck; -/.a\ x.avóvs; f/.xXrjaiatT-tr.di -tűv áyíwv ujzoiziXun. Hist, et erit. Introductio in U. T. L. S. I. 215. 8 Az említendőkön kívül ide lartozik még Tatianus : Diatesseron: Theophilus: Ad Antolycum; az Irenaeus neve alatt Pfafftól feltalált II. Fragmentum ; Origenes : Horn. 6. in 1. Jud.; Lactantius • Div. Inst.. . Legjobban áll ítotla össze Funk 1. c. pg. XIII—XXII.
