Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Irodalmi értesítő
Szóval mi úgy látjuk, hogy az első szent király nem ok nélkül szerepelt először mint térítő s csak azután mint politikai szervező. Az egyház organismusa szolgáltatta az alapot, melyre azután bátran építhetett az államhatalom. Van azután e műnek még egy jelentékeny becse, amely ugyan nem állami vagy culturalis fontossogú; de mert a magyar történeti helyek emlékeit kegyelettel őrző hazafiakat illeti, azért fontos. Már az iskolás gyermek lelke bizonyos mesés vonatkozásokkal veszi körül azokat a helyeket, amelyek az első magyar királyok, az első magyar szentek, a nagy történeti alakok életének körülményeivel vannak összekötve, az ifjú sokat mereng felettök, a férfiú meg szeretettel lapozza a könyveket, amelyek a múltak e történeti helyeinek emlékét őrzik. Hány névvel találkozunk e könyvben, amelyeknél nemzeti történetünk egész kora lelkűnkben újra feléled, — hány név van itt összehordva, melyet ma szegénységben ismerünk minden jelentőség nélkül, s amelyekről könyvünk azt mondja, hogy valaha monostor diszíté azt a helyet, hol ma csak dudva nő. E könyv valóban jelentékeny munka. Kútfő és emlékkönyv egyszerre. Haszonnal tanulmányozhatja a kutató, s kegyelettel lapozhatja a történetkedvelö. Az is, ez is hálásan lóg megemlékezni azokról, kik azt megalkották. Hummer Nándor.
