Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Damian János S. J.: A tizenkét apostol tanítása
I. ÉRTEKEZÉSEK. A TIZENKÉT APOSTOL TANÍTÁSA. Évtizede sem múlt, hogy Bryennios Philotheos, a görög-keleti egyház egyik legtudósabb főpapja, «a tizenkét apostol tanítását» kiadta, s máris gazdag irodalom Jött körülötte. Egyház- és irodalomtörténeti, liturgiái és dogmatikai becse a katholikus és protestáns írókat egyaránt késztető, hogy a kereszténység ezen ősrégi okmányával foglalkozzanak. A tizenkét apostol tanítása, melyet címe kezdő szavától röviden didache-nek neveznek, az első keresztény századokban nagy tekintélynek örvendett. Sz. Athanáz azon könyvek közé sorolja, melyekből a hit igazságait és a jámborság szellemét tanulhatni. Későbben más könyvek léptek helyébe és lassan- kint annyira elmosódott ismerete, hogy Zonaras a XII. század elején már egészen tévesen mondja, hogy a trullai zsinat 692-ben a hívőket «az apostolok tanításá»-nak, mint az eretnekek által meghamisított írásnak olvasásától eltiltotta. Blastares pedig a XIV. században még tovább menve azt írja, hogy a VI. zsinat «az apostolok tanításá»-t, eltiltotta. Ezután nem történik róla említés, mígnem Bickelt Vilmos « Hittudományi Folyóirat» 1893. 21
