Hittudományi Folyóirat 4. (1893)

Irodalmi értesítő

I goznak királyságunk két első századának folyton változó s mindig fejlődő politikai intézményeinek alakulása körül. Maga Rupp Jakab, az Árpádkori topographia legalaposabb kutatója, alig képes biztos irányt jelölni a folyton változó homályban. A politikai megyék szervezéséről nem is szólok; e kérdésben annyira vagyunk már, hogy felállításuk célját vagy a köz- igazgatási, vagy a honvédelmi érdekekben kell keresnünk; de a szakadatlan ingadozás akárhogy is történeti kutatásaink hitelét támadja meg. Azért nagy fontosságú a vaticáni okirat­tár-bizottság legújabb kötete, mert világot gyújt, legalább lobogó mécset a sötétségbe. Követve Ortvaynak e műben felölelt adatait, kezünkben irónnal a magyar haza térképe szokatlan ábrázatot mutat. Az egyházi területek határvonalai feltűnő hűen esnek össze amaz állami érdekek köreivel, amelyek kell, hogy a politikai beosz­tás alapját képezték legyen. Felelevenedni látszik kézzel fog­ható vonásokban a kapocs, amely a magyarság politikai s egy­házi érdekei között mindenkor létezett. Ezért mondjuk, hogy a régi idők kutatója e műben megbecsülhetetlen eszközt talál, a most még felületesen oda dobott s épen azért csekély hitelű föltevések megszilárdítására. Állításom bizonyításául csak egyet emelek ki. A geo­graphia ecclesiastica Hungáriáé adataiból azt látjuk, hogy az esztergomi egyházmegye hatósági köre szokatlan nagyságban terjeszkedik észak felé, — ez egyházmegye hatósága átszár­mazott hazai területeink oly részeire, amelyek geographiailag is nagyon távol estek az esztergomi érsek székhelyétől. Ez érsek hatósága alá tartozott például Erdély délkeleti része, a mai Máramaros megye egyik csücske, mind oly helyek, melyek nagyon csekély értékűek arra nézve, hogy az esztergomi érsek beneficiumát képezzék. Nyilvánvaló azonban, hogy nagy állami érdekek, fontos politikai missio voltak az indító okok, amelyek a királyi hatalom emez intézkedését vezették. Egy más területen hazánk déli részén meg egy érdekes folyamat állt előttünk e mu világánál; az t. i., hogy a Csa­nádi egyházmegye egyházi beosztásából, a nagy föesperességi területekből mikép válik ki a mai harcias politikai megye. ' - 319 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom