Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Irodalmi értesítő
318 nagy problémájának sarkköve e mü: mert adatai hazánk összes történeti adatai között a legbiztosabbak, a történeti s politikai tudás igaz hasisát képezhetik. A geographia ecclesi- astika hungariae legigazibb demonstrálója ama szerepnek, melyet az egyház sz. István korától századokon keresztül hazánk sorsára gyakorolt. E müvek a kézben megelevenedni látszanak, a történeti események s az a múlt, melyben a magyarság dicsőségén az egyház a legfőbb szerepet játszsza, szebb, tisztább, mert tanulságosabb. Azok a dézsmalajstromok. melyeknek alapján Ortvay munkája készült, keletkezésökre nézve két korszaknak választó küszöbén állanak: a XIII. század végéről valók s a XIV. század elejéről. Mutinai Gerard collector számadásai 1281.—1286. évekből valók, Szebeni Ruferim az 1317—1320. évekről ad számadást, — Berengari Jakab s Berzafatói Rajmund az 1332—1337 években voltak collectorok, ezekről az évekről számolnak, — az utolsó Stephanus Péter collector számadása 1373—1375. Az első évszám hazai történetünkben jelzi azt az időt, midőn az oligarchicus törekvések a királyi hatalmat teszik kétségessé, — ez a kor s az azt követő idők, midőn az utolsó Árpád sírba szállt, nem voltak alkalmasak arra, hogy új egyházak alakuljanak, hogy a vallásos lelkesedés s kegyelet monostorokat emeljen. Zavaros idők a culturának sohsem voltak barátai. Bizonyos határozottsággal mondhatjuk tehát, hogy a collectorok adatai s az áltatok felsorolt püspökségek, apátságok, monostorok, plébániák, esperességek az Árpádok korában léteztek. Ortvay müve tehát, mely az idézett adatok alapján készült, tulajdonképen az Árpádkori Magyarország topographiáját adja. S ebben rejlik fontossága. E mü adatai bevilágítják az egész kort; látjuk a katholikus magyarságot a maga nagyságában, e mü vezetése mellett nyomról-nyomra követhetjük a jövő korra nézve a romboló hatást, melyet a Protestantismus gyakorolt intézményeinken s a kegyeletes alkotásokon. A magyar történelem olvasója előtt sohasem állott tisztán az első királyok alkotta politikai szervezkedés képe. Hiszen legjelesebb történetíróink ma is négy-öt feltevéssel dől-
