Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Fischer-Colbrie Ágost: A katholicismus és a művészetek
Ha ezt nem lehetne kimutatni: hitünk ellenségei azt mondhatnák, hogy a katholicismus nem felel meg egy oly igénynek, melyet az Isten által adott vallással szemben ész- szerüleg támaszthatunk; ha ellenben kimutatjuk ezt a hatalmas befolyást, akkor először negative bebizonyítjuk, hogy a katholicismus ellen e szempontból semmi kifogás nem emelhető, de másodszor a katholicismus positiv védelmének nagy- épületéhez biztosítottunk egy követ, amennyiben bebizonyítjuk, hogy az ezen részben valóban megfelel annak a képnek, melyet a priori észszerüleg az igaz vallásról alkotnunk kell. E bizonyításunkat kétféleképen eszközöljük; először a történelem fonalán röviden összegezzük ama vívmányokat, melyeket a művészetek a kereszténység befolyása alatt elérlek, azután pedig kimutatjuk, hogy a katholikus kereszténység saját lényegében bírja ama tényezőket, melyekkel a művészetek haladását mindenkor képes helyesen irányítani és hathatósan előmozdítani. 11. Történelmi érvünk teljes kifejtése számos kötetet igényelne még akkor is, ha nem leírni, hanem csak felsorolni akarnánk minden művészi épületet, melyet az egyház emelt, minden művészi képet, melyet festetett, minden zenedarabot s minden költeményt, melyet inspirált. Sőt még akkor sem volna vége- hos.sza a felsorolásnak, ha nem is a müveket, hanem csak ama művészek neveit akarnék teljesen ide iktatni, kiket a katholicismus buzdított, irányított és nagygyá nevelt. De nem is szükséges a művészet írott évkönyveit lapozgatnunk, hogy lássuk, mit tett a katholicismus kezdetétől fogva napjainkig tényleg a művészetekért. Hiszen a katholikus művészet lapjait nem porlepte és szúette papírlapok, hanem ama gyönyörű dómok és bazilikák képezik, melyeknek látására képzeletünk az ég felé emelkedik ama végtelen szépség sejtésére, melyeknek — emberileg szólva — ily remek utánzatát az egyházi építkezésben csodáljuk; s ezen lapokon nem holt betűket találunk, hanem a képírás és az ötvösművészet remekeit,
