Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete
259 fájdalommal töltött el titeket: azért elvontam szemeitek elöl e szomorú látványt, megszűntem arról beszélni s így szivetek fájdalmas kitöréseit visszafojtottam. Mert fájdalommal eltelt lélek képtelen helyes eszmék befogadására».1 Irályában egyesül Demosthenes nyugodt fensége Cicero választékos finomságával, mégis senkihez, hanem egyedül önmagához hasonlít. 4. Személyes tulajdonai. A tömeg felett kitűnik magas, szikár alakja, jóságos, nyugodt arcvonásait éles, mindent észrewevö szempár ragyogja be. Képzelő tehetsége gazdag és eleven; miként a kaptárt zsongva és sebes fürgeséggel röpködik körül a méhek: ép úgy tolongnak agya körül a képletek és a hasonlatok, a helyes és alkalmas szót azok kifejtésére azonnal megtalálja hozzájuk. Beszédei alatt mindig komoly és nyugodt, így uralva önmagát, uralta a helyzetet is; kihasználhatta, mert észrevette a hatás minden árnyalatát. Ott és akkor vetett véget beszédének, ahol és amikor a hatás tetőpontján állott. A beszéd folytán, még az arra zavarólag ható eseteket is ügyesen tudta beszéde céljaira használni. így egy alkalommal a beszéd vége felé, midőn már az oltárok gyertyáit kezdték gyújtogatni, észrevette, hogy a hallgatók szeme és figyelme önkénytelenül a gyújtogató gyertya lángját követi, akkor így szólt: «Kérlek, figyeljetek ! Mért mondom ezt ? Én nektek a Szentírást magyarázom, s ti elfordítva rólam szemeiteket, azokat a lámpagyúj- togató felé irányítjátok ..... Nemde a hanyagság világos jele az, hogy a figyelmet tőlem elvonva, azt erre irányozzátok? Hiszen én is világot gyújtok számotokra, mely a Szentírásban van elfedve s nyelvem lángra lobbantja azt. Ez a világosság jobb is, felségesebb is e földi fénynél». Hangja felséges, az érzelem minden árnyalatainak kifejezésére alkalmas és hajlékony, a csendes susogástól a velőt rázó felkiáltásig; sok ezeren hallhatják ezt egyszerre. 1 Homilia in Ep. I. ad Corinth. 17*
