Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete
dobni, hogy hamarább haljon meg a fiú, mint az atya, a testvér testvérének csapásai alatt múljon ki.»1 A jó hasonlatok minden időben kedves eszközei voltak a szónokoknak beszédtárgyaik megvilágítása és vonzóvá tételére; ö mindig nagyszámú és új hasonlatokkal rendelkezett. «Aki a világosság elöl kitér, az ennek semmi kárt nem okoz, hanem csakis magának, mert sötétséggel veszi magát körül; így tesz a bűnös is: nem Isten’ felségét sérti meg, midőn azt megveti, hanem saját vesztét okozza ... Az orvos nem érzi sértve magát az örült ellentállása és szidalmazó szavai által; sőt azon igyekszik, hogy ez illetlen viselkedésnek véget vessen, nem önmagáért, hanem a beteg javáért; őszintén örül, midőn látja, hogy a beteg észre tér. s mindent megtesz, nem azért, hogy betegén bosszút álljon a sérelmekért, hanem hogy visszaadja neki teljes egészségét. így tesz velünk Isten is, midőn esztelenül elpártolunk tőle; fenyeget és mindent elkövet, nem azért, hogy a múlt sérelmeiért kitöltse rajtunk bosszúját, hanem egyedül azért, hogy lelkünk betegségét meggyógyítsa».1 2 «A testek árnyéka nő, amint a nap lejebb nyugszik: fogy. midőn a nap feljebb megy s úgyszólva elenyészik délben. így van ez a földi dolgokkal is: midőn távol van az erény, akkor nagyoknak látszanak; de mihelyt a Szentírás fényénél tekinti azokat, kisebbeknek s végül a maguk valóságában mutatják be magukat, hitványak, törékenyek, értéktelenek és oly mulandók, mint a folyó vize, mely elfolyik és vissza nem tér».3 Különös illusztráló és vonzó hatással tudta az elmés ellentétek általi hasonlatokat alkalmazni beszédeiben. «Minél törékenyebb az edény, annál nagyobb a kegyelem, annál dicsőbb a győzelmi jelvény, annál fényesebb a győzelem, nem a küzdő nemének gyengesége következtében, hanem mivel épen azok győzik le az ellenséget, kiknek segélyével egykor ö aratott diadalt. Asszony segélyével győzött, 1 Horniba 7. in Ep. ad ttom. 2 Ad Theod. laps. a 5. k. 619. 1.
