Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Steinberger Ferenc: A lelkiismeret a hitoktatás rendszerében
230 Megbecsülhetetlen anyag az erkölcsi elbeszélés a gyermeki szív alakítására, nemesítésére. Azért használta az erkölcsi érzelem felköltésének ezt a módját a hitoktatók mintaképe : az Úr Jézus is. Nem monda: «Szeressed ellenségedet is,» hanem e helyett így szólott: «Egy ember méné Jeruzsálemből Jerikóba és rablók közé juta, kik meg is foszták öt és megsebesítvén, félholtan hagyák öt és elmenének, stb.»1 Nem mondá: «Alázatosak legyetek és gőgösek ne legyetek,» hanem ismét így szólott: «Két ember méné föl a templomba, hogy imádkozzanak, egy farizeus és. egy vámos. A farizeus állván, így imádkozék magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok, mint egyéb emberek, stb.»1 2 Az Űr Jézus megpecsételte az elbeszéléseknek a nemes érzelmek táplálására való használatát. Az elbeszéléseknél is mélyebben hat a gyermeki szívre amaz eseményeknek paedagogiai kiaknázása, melyeknek tanúja az iskola, mert a látott valóság drámaibb hatású, mint a képzelt esemény. Itt nem a múltnak eseményeit kell megjeleníteni az elbeszélés által, hanem a gyermekek szemeláttára lejátszódott erényt vagy bűnt kell az erkölcsi ítélet boncoló kése alá vennünk. Itt nem a képzelemre hatunk, hanem az ítélő erőt gyakoroljuk a közvetetlen események fölött. Az iskola sok erényt és hibát hoz felszínre. Itt folytonos alkalom van szívesség, szolgálatkészség, becsületesség, igazmondás és más erények gyakorlására. De a hibák is sűrűn fordulnak elő. A nyájasság hiánya a beszédben és a modorban ; a mások érzelemvilágát sértő gúnynevek osztogatása; tréfaüzés mások rovására: zsarnokoskodás a gyengébbek ellen az erősebbek részéről, nevetségessé tétele az ügyefogyottnak vagy a nyomoréknak, hálátlanság a nevelővel szemben. — mindannyi ismeretes iskolai hibák. Ezeket az erényeket és hibákat hatásosan fel lehet használni az erkölcsi képzésre, egyesek erényeivel és hibáival úgy bánva el, hogy ők a közép1 Luk. 10, 30. 2 Luk. 18, 10.
