Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Giesswein Sándor: Izrael ősi vallása
áll nyelvezete akárhányszor még polytheistikus színezettel bír, épen nem felel meg az igazságnak, teljesen légből kapott. A héber nyelv még virágzása idejében is magán hordozta annak nyomait, hogy a nép, melyben született s fejlődött, eredetileg pásztornép volt, de soha és sehol nem látszik meg rajta, hogy az a nép polytheistikus lett volna. Hogy Izraelben — a legkésőbbi kor kivételével — minden időben voltak a bálványisteneknek imádói, az tagadhatatlan de ezt mindig bűnnek tekintették a józan gondolkozásnak, és pedig a legnagyobb bűnnek. Azok az istenek mindig idegenből jöttek, s korról korra látjuk hogyan változnak egész divatszerilleg, amint majd ez, majd a másik nép befolyása volt az erősebb. Hogy Mózes maga népétől Jahvehnak egyedüli, minden más isten tiszteletét kizáró imádását követelte, az még a rationalista előtt is a vallástörténelem legbiztosabb tényei közé taitozik. De ezt a tételt nem Mózes állította föl először. A körülmények az ö idejében csakugyan nem voltak olyanok, hogy Mózes egy ilyen egészen új lant fölállíthatott volna. Ha Izrael több Istent ismert volna el. az Egiplómból való csodálatos kiszabadulást bizonyára nem csupán Jahvehnak tulajdonította volna. Azt a kérdést vetették fel már többszörösen, honnan magyarázható az, hogy n monolheismusnak folytonosan harcot kellett vívnia a polvtheismussal, és hogy csak a baby- loni fogság után tudott az exclusiv Jahveh-cultus általánosan elterjedni Hume Dávid óta szüntelen azt hangoztatják a természetes és szabályos fejlődés hívei, hogy a nép, mely már egyszer a monotheismus magaslatáig eljutott, nem eshetik vissza a polytheismusba, s ép ennélfogva vonják le az izraelitáknál többszörösen fel-fellépö bálvánv-cultus jelenségéből azt a következtetést, hogy a polytheismus volt itt is az eredeti. E következtelés alaptalanságát ép Izrael népének későbbi története, a bálványimádás bűnébe való másodszori visszaesése mutatja a legvilágosabban. Miután a Jahvehcultus és a monotheismus Judában a babyloni fogságból való visszajöve- tel után két századon keresztül teljes és zavartalan uralomra jutott, a görög-macedón korszakban a pogány-cultus fénye s 14*
