Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Giesswein Sándor: Izrael ősi vallása
f (Eshetni, Meribbaal'), de hogy itt nem szabad a kánaán-phöniciai Bu'al istenre gondolni, mutatja a Bcral-jáh név, mely máskép nem magyarázható, mini : Űr Jahveh (Dominus est Jahveh). Bercii t. i. eredetileg appellativum s annyit tesz. mint úr. Az izraeliták e nevet használhatták mint él (Isten) synonynumát, csak későbbi időben vesztette el 'jelentményét, s lett ép a phöniciai és kánaánita papság elterjedésével gyülöltté. Az ősi polytheismus védői tettek ugyan próbákat arra nézve, hogy holmi erőltetett s nevetséges etymologizálással érveket kovácsoljanak annak bebizonyítására, hogy a régi pátriárkák s más szentírási személyek neveiben és szereplésében valami régi mythologia emléke lappang. Különösen nevezetes e tekintetben a Steinlhal-féle kísérlet Sámson-nal (Zeitschr. f. Völkerpsych. 1862. II. 129 1. k.). Sámson, úgymond, eredetileg napisten volt. Erre vall neve (seines, sams — nap) s erre emlékeztet hajzata, mely a sugarak symboluma s az oroszlánnal való harca, mely megint a napra emlékeztet, mert az oroszlán a nap symboluma. De ha ily magyarázatokat megengedünk, akkor be lehet bizonyítani azt is, hogy Julius Caesar (v. ö. caesaries — haj), Napoleon (leo = oroszlán), nem voltak történeti személyek, hanem a napisten repraesen- tátiói. Nemrégiben egy angol könyvecske jelent meg, melyben ki volt mutatva, hogy Müller Miksa, a mvthopoetikus elméletnek az indogermanismus terén tő aposlola, soha sem létezett, s hogy úgy neve, mint állítólagos biographiájának minden körülményei azt mutatják, hogy ö nem más, mint a nap személyesitése.1 S mindehhez nem kell több csürés-csavarás, mint amennyit Steinthal és Goldzieher Sámson történeténél elkövetett. Ezt a mesterséges csűrös-csavarást nevezte el Vi- gouroux igen találóan mythomaniának. Bár Baethgen maga a? Ó-szövetség e történeteiben szintén regeszerü elbeszéléseket lát, mégis határozottan elítéli azt a véleményt, mely Sámsonban vagy az ó-szövetségi történet más személyeiben Istent vél felfedezhetni. Steithal amaz állítása, hogy a sz. költők és a próféták — 210 — ’ Revue des Religions. 1890. 8, s/.. 338. I.
